Elözö oldalra Barlangokhoz Kezdő oldalra

Adatfelvétel: Kovács Zsolt, Hegedűs Norbert, Kosztolányi Katalin 

SZIVÁRVÁNY-BARLANG 5372/23



2009 október 8 óta
SZIVÁRVÁNY-SEBES barlang

TUDÓSÍTÁS

Több év kemény munkával bükki és bakonyi barlangkutatók feltárták a Bükk-fennsík első „emeletes”, vagyis átmenő barlangját. A kutatás egyik vezetője, Kiss János az MNO-nak számolt be a feltárás körülményeiről, és a felfedezés jelentőségéről.  

Képek MNO-MLBE
A miskolci székhelyű Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület az ország egyik legrégebbi barlangkutató csoportja; elődje – a „Zsombolyosok” – még 1952-ben alakult. Nevük egy híres francia barlangásztól származik, aki 1952-ben, egy barlang feltárásakor tragikus balesetben hunyt el. Az egyesület az eltelt több mint 50 év alatt – az aktív és a pártoló tagokkal együtt – összesen közel 500 főt számlál. A csoport főként a Bükk barlangjait kutatja, de tagjaival az ország más, barlangokban gazdag területein is gyakran találkozhatunk.

Október 8-án sikerült az átjutás; Kiss János és Sűrű Péter, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület barlangászai összekötötték a Szivárvány- és a Sebes-barlangot, így feltárták a Bükk-fennsík első „emeletes”, vagyis átmenő barlangját. Ez azt jelenti, hogy a járat a víznyelőtől a forrásig ismert és járható – mondta el az MNO-nak Kiss János barlangkutató.

A barlangrendszer felmért és becsült járatainak hossza mintegy 3 kilométer, úgynevezett „légvonalbeli” hossza – ha a két végpontot egy képzeletbeli egyenessel összekötjük – pedig 700 méter. Kiss elmondta: a kutatás még 2005 novemberében kezdődött, és hosszabb-rövidebb megszakításokkal folytatódott négy éven keresztül. A feltárást időnként nehezítette a csapadékosabb időjárás, ilyenkor ugyanis a barlangban található „szifonok” – víz alatti járatok – ideiglenesen járhatatlanná váltak. A munkába idén áprilisban a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége is bekapcsolódott, így a barlangrendszer kétharmad része közös feltárás eredménye. A kutatás természetesen nem véletlenszerűen történt, a barlangászok bizonyos jelekből – például a két barlang vízhozamának és huzatának változásából – sejtették, hogy a Szivárvány- és a Sebes-barlang egymással összeköttetésben áll.





A feltárt Szivárvány-Sebes barlangrendszer időszakosan aktív, vízelvezető járatrendszere gazdag oldásos és eróziós formakincsekben, cseppkőképződményekben. A barlang belsejében egy nagyjából 10 méter hosszú aktív patak is található, amely mögött további nagyobb járatrendszert sejtenek a barlangászok. A barlang feltárása egyébként a „szokásos” módon, kézi erővel történt: a kutatók kézzel ásták ki az eltömődött járatokat, a kitermelt agyagot, hordalékot vödrökben szállították a felszínre. A Szivárvány-Sebes barlangrendszer feltárása során közel 1000 vödör törmeléket „termeltek ki” a járatokból, évekig tartó, kemény munkával – számolt be a sikerről Kiss.



(Képek: Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület)

A barlang feltérképezése megkezdődött, a Bükki Nemzeti Park a bejáratokat lezárta, s a képződmények védelmének érdekében csak kutatási célú túrákat engedélyez.

Több száz barlangot rejt a Bükk

A Bükk hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke, a közel évszázados barlangkutató munka eredményeképp napjaikban több mint 1100 barlang ismert a területén. Az ország harmadik leghosszabb, és egyben legmélyebb barlangja, az István-lápai barlang is itt található.


Szakemberek szerint a Bükk 15-20 millió évvel ezelőtt még valószínűleg lapos dombság volt, s a karsztos kőzeteket vastag üledék borította. Hegységgé válása, felszíni és felszín alatti karsztjának képződése akkor indulhatott meg, amikor az Alföld medencéje több lépcsőben mélyre süllyedt, s ezáltal a Bükk tömege is kiemelkedett. A vulkáni és folyóvízi tevékenység hatására a mészkőre települt üledékek nagy része lepusztult, a csapadékvíz pedig karsztosodást okozott, így alakítva ki a több száz barlangot.


Szivárványos rész

Hossza: 

Kovács Zsolt

kb. 200 m

Függőleges kiterjedése: 

kb. -60 m

Vízszintes kiterjedése: 

kb. 50 m

Bejárat tszf. magassága: 

625 m

Megközelítés, helyszín
    A barlang a Sebesvízi volt DIGÉP üdülő mellett létesített mesterséges tavak közül az alsó gátjának közelében található. A folyásirány szerinti legalsó gáton északnyugat felé átmenve, kis ösvényen kb. 10 m-t kell felfelé haladni, majd a domboldal kis pihenőjénél 4 méter átmérőjű 1-2 méter mély töbör keleti oldalában szálkőfal mentén nyílik a függőleges, 2 x 0,6 méteres bejárati akna. A tó alsó gátjától folyásirányban, észak felé kb. 10 m-re van a barlang fedett, eltömődött, a gát létesítése előtt aktív nyelője.

Kutatástörténet
    A Miskolci Bányász SE. barlangkutatói 1969 elején téli terepbejárásuk alkalmával figyeltek fel a ma ismert lejárat töbrében a barlangra utaló hóolvadásra. Várszegi Sándor vezetésével két helyen kezdtek próbabontást, a töbörben, illetve a közeli völgytalpon végigfolyó patak nyelési pontján. A töbörben 25 métert, a víznyelőben 15 métert jutottak le. Már ekkor feltételezték, hogy a nyelőben eltűnő víz a Sebesvíz-völgyben fakadó források vízrendszerét táplálja.
    A kutatás 1973-ban sikeresen folytatódott, amikor a töbörből induló, a falakat borító kristályokról Szivárvány-barlangnak elnevezett járatrendszer belső, vízeséses, patakos részét is sikerült feltárni. A barlang hossza 80 méter, mélysége 45 méter lett. A szintes jellegű patakos ágban azonban csak pár tíz métert jutottak előre a kutatók, a további járatokat vizes szifon zárta el. 1974-ben, az "Aqua-expedíció" keretében "adatrögzítés" folyt a barlangban. A barlang első térképe 1975-ben készült el Várszegi Sándor és Sike Zoltán vezetésével.
    A barlang feltáró kutatása itt megakadt, földtani adatgyűjtést a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport 1978-ban, hidrológiai vizsgálatot a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem TDK csoportja 1980-ban végzett a barlangban.
    Az 1980-as évek elején-közepén a Sebesvízi üdülő előtt a dél felől lefutó patakot elgátolták, pihenőtavat alakítottak ki. Ennek következtében az addig aktív patakos Szivárvány-barlangba annak völgy felőli nyelőjén csak a gát megnyitásakor folyik be víz. Az addig végpontinak számító vizes szifonon sikerült átjutni, s kb. 30 méter hosszú, 10 méter lejtésű új járatot felfedezni. A részt vevő kutatókról nincs információnk.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangról Várszegi Sándor és Sike Zoltán készítette az első térképet 1975-ben. Alaprajzot és oldalnézetet rajzoltak, amely a barlangot a vizes szifonig ábrázolja. A felmérés eszközeiről nincs információnk. A térképek a járatkontúrok ábrázolására szorítkoznak, részleteket nem mutatnak.
    A KTM Barlangtani Osztályának nyilvántartásában szerepel egy vázlatos hosszmetszet (Nyerges Attila, 1986. aug. 6.) amely a barlang legalsó részeit is ábrázolja. A rajz nem méretarányos, a becsült mélységadatok viszont szerepelnek rajta. A vázlat a barlangot jelleghelyesen, részletgazdagon mutatja be.
    Mivel a barlangról nem áll rendelkezésre részletes felmérési anyag és a teljes barlangot bemutató mérethelyes térkép, javasolható a járatrendszer újrafelmérése és részletes térképezése.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlang befoglaló kőzete világosszürke, tömör, kristályos, márványos rajzolatú mészkő, amelyet a Fehérkői Mészkő Formációba (középső-felső-triász, ladini - alsó-karni emelet) sorolnak.
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője a területre jellemző erős tektonika. A barlang járatai döntően ÉK-DNy-i irányú hasadékok mentén alakultak ki. A barlang mai képe, morfológiai bélyegei alapján a barlang kialakulásában a kezdeti korróziós üregtágulás után a befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang vízgyűjtőjén triász időszaki agyagpala és a miocén takarómaradványból származó kvarc, kvarcit, homok fordul elő, amely koptató anyagot biztosít az erózióhoz. A patakerózió nyomai a járatok morfológiáján erősen tükröződnek. A járatokat utólagosan szivárgó vizek alakították és alakítják, amelyek helyenként dús cseppkövesedést, máshol korrodáló, oldó hatást idéznek elő. A gáton túlfolyó patak időnként aktívvá teszi az üregrendszert.
    A barlang térformája elágazó kétszintes, többtagú aknasorral. A lejtésviszonyok lépcsősek, függőlegesek, alárendelten vízszintesek vagy lejtősek. Jellemző szelvénytípus a szabálytalan, oldott profil, alárendelten a hasadékszerű.
    Nagyformák közül az aknák és kürtők jellemzőek a barlangra. Simára koptatott járattalpú szakaszok és tört-omlott felületek foltokban előfordulnak.
    Morfológiai kisformák közül az eróziós és korróziós formakincset is megtaláljuk a barlangban. Gömbüst alárendelten fordul elő. A mennyezeti csatorna a barlang döntő részén észlelhető. Nem túl fejlett színlők főként az alsó, patakos járatrészben fordulnak elő, részben sorozatot alkotva. Csorga, evorziós üst, hullámkagyló, kannelura, hieroglifa, ujjbegykarr szintén a patakos részre jellemző.
    A befoglaló kőzethez kapcsolható formakincs között a törésekkel átjárt, néhol vetőfelületként értelmezhető és breccsás felületek (nem a kőzetszövet breccsássága) észlelhetők. Törések mentén kipreparálódott felületek, szikalabordák is jellemzőek a barlangjáratokra.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között inaktív patakmeder nyomai, kavicsteraszok, agyagfelrakódások, vermikuláció említhetők.

Szilárd kitöltés, élővilág
    A barlang cseppkőképződményekben viszonylag gazdag. Főként a bejárat alatti felső részekre jellemző az intenzív cseppkőképződés. Mind fejlődő, mind szenilis képződmények előfordulnak. A függőcseppkövek gyakoribbak, mint az állócseppkövek. Néhány cseppkőoszlop, cseppkőzászló, függöny is előfordul. Nagy felületet borítanak fehér és sárgás cseppkőlefolyások, amelyek egy része aktív. Cseppkőbekérgezések foltokban, az egész barlangban előfordulnak. Cseppkőmedencék, mikrotetaratás kiválások, cseppkőcsésze, kis cseppkőgátak a patakos részben ismertek. Néhány helyen montmilch felismerhető. Lokálisan jellemző a típusos borsókő megjelenése. Limonitos és mangános(?) kiválások az egykori vízesés és az alsó patakmeder közti aknák környékén ismerhetők fel.
    Helyben keletkezett törmelék (kőzettörmelék, cseppkőtörmelék, agyagos oldási maradék, mészkőkavics) előfordulása lokálisan jellemző. A barlangi törmelékes üledék döntő része a barlangkörnyéki lepusztulási területről származó mészkőtörmelék, alig koptatott mészkőkavics, agyagpalatörmelék, helyenként homok és agyaglerakódás illetve a miocén takaróból származtatható kvarcitdarabok.
    A bejárati szakaszban a járattalpon talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő.
    Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban. Feltételesen szórványos denevércsont maradványok sorolhatók ebbe a kategóriába.
    A barlang élővilága gyér. Nem fosszilis denevércsont, a bejárati szakasz rovarvilága, bepergő barlangi vendégek említhetők meg.
    Fosszilis és recens-történelmi emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Jelenkori maradvány kevés szórványos hulladék.

Hidrológia, klimatológia
    Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. Részben kiválásokat hoznak létre, helyenként viszont korrodálják a falfelületeket.
    A barlangba a nyolcvanas évek elejéig patak folyt be egy zárt nyelőn keresztül. A befolyó patak vízeséssel érkezett az ismert járatrészbe, magassága meghaladta a 10 métert. A Sebesvízi üdülő előtt létesített gátrendszer miatt ma csak időszakosan, ritkán folyik be a víz a barlangba. A patakba és a medencékbe kerülő víz forrása foglalt, ez látja el az üdülőt. Becsült hozama néhány liter (néhány 10 liter) percenként.
    A barlang patakos járatának végpontja elszűkülő agyagos szifon. Kisebb pocsolyák, vízfelületek száraz időszakban is előfordulnak a barlang alsóbb részein. Aktív időszakban a barlangban eltűnő víz a Garadna-völgy oldalában, a sebesvíz-völgyi forráscsoportban lát napvilágot.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Parkban. A bejárat környéke sűrűn látogatott üdülőterület. A Sebesvízi Panzió egész évben üzemel. Vízellátása foglalt forrásból történik, a szennyvizet szippantják. Az üdülő környéke rendezett. Közvetlenül a mesterséges tavak mellett autóparkoló található, részben bitumenezve, részben kaviccsal felszórva. A tóba bekerülő szennyeződések potenciálisan veszélyeztetik a barlangot. A bontott bejáraton keresztül szennyeződés bejutása korlátozott, az esetleges erdészeti tevékenység okozhat potenciális károsodást (talaj, fahulladék bepergése).
    A barlang képződményeinek károsodása a sarazásban jelenik meg. Kevés letört cseppkő észlelhető a járatokban. A képződmények többsége ép. A barlang viszonylag ritkán járt, közvetlen természetvédelmi beavatkozást nem igényel.

A barlang bejárása
    A barlang alapfelszereléssel, kötéltechnikai eszközök segítségével járható. Átlagos bejárási időtartam 2-3 óra.
    A barlang bejáratánál fához köthetjük ki az ereszkedéshez szükséges kötelet. A lejárati rész 4-5 méter mély, 1-1,5 méter széles hasadék. Az első akna aljáról lejtős, szűk járat vezet a következő aknához. Az akna tetejénél természetes kikötési pontokhoz rögzíthető a kötél a további ereszkedéshez. Az akna mélysége 10-12 méter. A járatszelvény jelentősen kitágul, 2-5 méter széles. Az akna talpa lejtős, lejtésirányban egy elszűkülő vakjáratba vezet. A barlang további részei felé vezető út az aknatalp lejtésirányával ellentétes irányban, a talp felett kb. 4 m-rel nyíló cseppkőlefolyásos járatban vezet, amely egy 0,5-1 méter széles, 1-1,5 méter magas, helyenként elszűkülő folyosó. Végén kisebb terembe jutunk, ahonnan 6-7 méter ereszkedés után tágasabb, 6-8 méter hosszú, 2-3 méter széles terembe jutunk. A további részek bejárásához kötéltechnika már nem szükséges. A terem aljából pár métert lemászva egy szintes jellegű járat kezdődik. Mintegy 10 méterre, a járat átellenes végén láthatjuk meg azt a kürtőt, ahonnan a barlangba befolyó patak vízesése érkezik, amennyiben a víz lejut a barlang nyelőjéig. A szintes járatból sötétbarna-fekete bekérgezéses falú aknán mászhatunk le a patakos járatba. A járat lejtős-lépcsős jellegű, alját patakhordalék, cseppköves kiválások borítják. Pár méter után a járat erősen összeszűkül. Száraz időszakban át lehet bújni a szűk, lapos hordalékszifonon, melyből lejtős járatszakaszba jutunk. A további mintegy 30 métert megtéve a járat ellaposodik és járhatatlan agyagos szifonban végződik.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

  • Kőzetszerkezeti mérések.
  • Szivárgó-folyó vizek kémiai elemzése.
  • Klímamérések, barlangbiológiai észlelések.

Irodalom

  • Várszegi Sándor (1969) - MKBT Tájékoztató 3., 3. old.
  • Várszegi Sándor (1974) - MKBT Tájékoztató 5-6., 8. és 34. old.
  • Lénárt László szerk. (1978) - Bejárási útmutató ... NME kiadv., Miskolc

 


 

Elözö oldalra

Kezdő oldalra