NME TDKVeterán barlangászok
 

 

 
line decor
  
line decor
 
Atlas Innoglobe Kft
 
Mendikás Kft

 
 
 

 Létrehoztam egy  zeneoldalt  itt meg is hallgathatod a dalokat.  

Nótáink  ( nyers változat)  

Tisztelt Olvasó!

 

Daloskönyvünk célja, hogy egyetemi éveink alatt a tábortűz körül énekelt nótáinkat megőrizzük, tudásunkat felfrissítsük, ha szükséges kiegészítsük, illetve átadjuk a következő nótás kedvű barlangász generációnak. Ennek a célnak megfelelően a nótáskönyv összeállításánál a következő szerkesztési elveket alkalmaztam.

 

Tematizálás

 

1.Létrási barlangász nóták

Ide soroltam azokat a nótákat, amelyeket mi vagy barlangász elődeink szereztek, vagy versszakokkal kiegészítettek, és amelyek most is általánosan ismertek köreinkben, azaz a mi nótáink.

 

2.Egyéb barlangász nóták

Ide tartoznak az egyéb barlangász témájú nóták amelyeknek dallama és legalább egy versszaka ismert. Ezek vegyes eredetűek (Jósvafő, Alsóhegy, stb) érdemes ezeket is megtanulni.

 

3 Egyetemi nóták

3A. Szakestélyek dalai

3B. Bányász és geológus dalok

3C. Selmeci bursch és egyéb (miskolci) egyetemi nóták

 

4.Egyéb nóták

4A. Geológus nóták (nem miskolciak)

4B. Iredenta nóták

4C. Egyéb közkedvelt nóták

 

5. Himnuszok

 

Nótaváltozatok, színhasználat

 

Sok nóta több változatban is ismert, igyekeztem az általunk énekelt változatot kiválasztani. Néhány esetben a barlangász versszak(ok) egy ismert nóta vagy népdal folytatásaként kerülnek éneklésre, itt az eredeti versszakokat zöld színnel jelzem. Ugyancsak zöld színnel írom azokat a versszakokat, amelyeket valamely nótában nem szoktunk énekelni, de eredetileg benne vannak. A zöld ugyanis a szabad jelzés jele, tehát ezeket a versszakokat is lehetne énekelni. Piros színt használok akkor, ha valamely információval nem vagyok tisztában.

 

Válogatás, szerkesztés

 

Felkérem minden kedves barlangász társamat és barátomat, hogyha kedve és ideje engedi a fenti szerkesztési elvek figyelembevételével nótáskönyvünket egészítse ki és javítsa.

Köszönettel:

                        Virág Zoltán a. Tóni a Hallgatag Kőkukac

 

  

 

1. Létrási barlangász nóták

 

A piros úton*

                        (szöveg és zene:……..)

 

            A piros úton könnyen fellelhető,

            Fenn a bükki hegyek között egy háztető.

            S a háztető alatt -ím uramfia-

            Egészen a földig ér a rozoga ház fala.

Ref:     Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi** vigyáz,

            Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

 

            Kit mindig ott találsz, az a Lipót***

            Pénteken, ha egyedül van félni szokott.

            Sebaj Lipót, a nyugalom a fő,

            Nem leszel majd egyedül, ha jő a betörő.

Ref:     Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

            Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

 

            Leszállás előtt mindig nagy a vita,

            Ha az asztalon ott áll egy üveg pia.

            De erős leszek, és nem iszom én,

            Mert még a dögszifont**** is kürtőnek nézném.

Ref:     Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

            Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

 

            És elkerítve ott a kék szalon,*****

            Csupa klassz értékáru van a polcokon.

            Csak egyvalami hiányzik nekem,

            Jönne őket felpróbálni egy klassz manöken!

Ref:     Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

            Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

 

*          Az első létrástetői barlangász dalversenyen 19xx-ben bemutatott mű

**        Kóbor macska volt Létrástetőn és környékén

***      Zámpory Vilma barlangkutató

****    vízszintes, vízzel telt, sáros barlangi szakasz a Létrási Vizes barlangban

*****  A létrási barlangászház elkerített része, ahol a sáros barlangász ruhákat tartottuk

 

 

                                   Megismerni a barlangászt

                        (Megismerni a kanászt c. dal dallamára)

 

Megismerni a barlangászt cifra stabijáról,

Toldott-foldott overálról, sáros bakancsáról

Ref:     Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet      

                        Ha megunom magamat barlangászként élek.

 
  

                        Lementünk a Szepesibe, fel is kéne jönni

                        Ilyen hülye barlangásznak ezért nem jó lenni.

Ref:     Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet      

                        Ha megunom magamat barlangászként élek.

 

                        Elloptak a Szepesiből ezer méter lyukat,

                        Ezerhatszáz volt azelőtt, így csak hatszáz maradt.*

Ref:     Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet      

                        Ha megunom magamat barlangászként élek.

 

                        Elszökött a víz a lyukon, csak a nyoma látszik,

                        Utána a Gyenge Lajos vért pisálva mászik.

Ref:     Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet      

                        Ha megunom magamat barlangászként élek.

 

*          Utalás két barlangi felmérés eltérő eredményére

 

 
 

                                   Ha bemegyek a vásárhelyi kocsmába

            (az ismert népdal dallamára a barlangász szöveget írta Virág Zoltán és Nagy István)

 

                        Ha bemegyek, ha bemegyek a vásárhelyi kocsmába,

                        Béverem a, béverem a fokost a gerendába.

                        Az, ki legény, az vegye ki, vásárhelyi székely legény ki es veszi.

                        Még az éjjel zsandárvérrel írom a nevemet ki.

 

                        Ablakomba, ablakomba bésütött a holdvilág.

                        Aki kettőt, hármat szeret, nincsen arra jó világ

                        Lám én csak egyet szeretek, mégis be sokat szenvedek,

                        Az a csalfa béreslegény (leány) csalta meg a szívemet.

 

                        Ha lemegyek, ha lemegyek a Fekete barlangba

                        Béverem a , béverem a sziklaszögem a falba.

                        Ki barlangász, az vegye ki, Simon Ernő a főrinyás ki is veszi.

                        Még az éjjel dene-vérrel írom a nevemet ki.

 

                        

                                                           Baszd meg Sebi*

                        (istván-lápai túrán keletkezett dal, dallama a szentek bevonulása)

 

                                               Baszd meg Sebi,

                                               Baszd meg Sebi,

                                               Hogy fogunk innen kijutni ?

                                               Mert, ha ez nekünk nem sikerül,

                                               Itt fogunk meggebbedni.

 

*          Sebestyén István barlangkutató, a barlangász himnusz szerzője

 

                                   Tudjátok, hogy a barlang….*

                                   (szöveg és zene: Sebestyén István)

 

                                   Tudjátok, hogy a barlang

                                   Iszonyúan hideg?

                                   Éppen kifelé húztak,

                                   Amikor vízbe es-tem.

                                   Bosszankodni semmi ok,

                                   Kifelé kötélen száradok.

                                   Akkor leszek csak bajban,

                                   Ha a kötél elszakad.

                                   Bosszankodni semmi ok,

                                   Kifelé kötélen száradok.

                                   Akkor leszek csak bajban,

                                   Ha a kötél elszakad.  

                                   Reccs!

 

*          az első létrástetői dalfesztiválon bemutatott mű

 

 
                                   My Boney

 

                        My Boney is over the ocean,

                        My Boney is over the see,

                        My Boney is over the ocean,

                        Oh, bring back my Boney to me, to me

Ref:                 Bring back, bring back,

                        Oh, bring back my Boney to me, to me

 

                        Míg kedvesem fent jár a földön,

                        Én idelent meggebbedek.

                        Már vérzik a tenyerem, s körmöm,

                        Nem látom többé az eget, eget.

 Ref:                Ki innen, ki innen

                        Ki innen míg a lámpa ég, nagy ég!

 

                        A kő helyett térdemre csaptam,

                        S bár sajog a lábam nagyon,  

                        A szemeim szikrákat szónak,

                        De abba én már nem hagyom, hagyom.

Ref:                 Ki innen, ki innen

                        Ki innen míg a lámpa ég, nagy ég!

 

      

                        A természetbarát

 

            A természetbarát, a természetbarát

            Szűk barlangokat is kutat,

            Kivizsgál minden kis lyukat,

            Amíg a végére lyukad

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk

            A nagy barlangon át.

            Az ember csodákat lát,

            Mitől borsódzik a hát.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Szifonban, szifonban, szifonban, szifonban

            Hideg a víz,

            De ez bennünket nem iz-

            Gat, edzettek vagyunk biz.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Vakrákok, vakrákok, vakrákok, vakrákok

            Ilyent nem láttak még,

            A főágban villany ég,

            A kompon frászt kap a vendég.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Denevér, denevér, denevér bőregér

            Barlangban fel-alá repked

            Barlangász alatta reszket

            Guanó fejére eshet..

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

 

            A barlangi medve, a barlangi medve még

            Ingyen láthatta a csodát,

            Jegy nélkül járt a barlangon át,

            De ott is hagyta a fogát.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Ősember ős ember, ősember hős ember

            Ősember nős ember volt,

            De ebbe bele is holt,

            Nem maradt más , csak egy kis csont.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Agyagban, agyagban, agyagban, latyakban

            Agyagban csúszik a láb,

            De mi nem adjuk alább,

            Így kijutunk legalább.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            A barlang, a barlang, a barlang, a barlang

            A barlang mindig sáros

            Végigmenni nem tanácsos,

            Mert még a fülünk is sáros (lesz)

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Veterán barlangban, veterán barlangban

            Már évek óta bontunk.

            Mindig új járatot nyitunk,

            Valahol majd csak bejutunk.

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

           

            A hilti patronnal, a hilti patronnal

            Valamit repesszünk el!

            Ha a kő nem hasad el,

            Akkor a borda törjön el!

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

 

            Veterán barlangász, veterán barlangász

            Már semmilye sincs rendbe’.

            Vajon ki rakja helyre?

            Tán egy jó masszőr kellene?

Ref:     Ó, ajjajaj

            A barlang nem mindig sötét,

            Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

            Nem szakadhat ránk az ég!

            Csak a föld!

 

  

2. Egyéb barlangász nóták

 

Jósvafőn nagy a sár

(dal: Caffe orientál)

 

Jósvafőn, ha süt a nap

Ajajaj, nagy a sár

Jósvafőn, ha fúj a szél

Ajajaj, nagy a sár

Jósvafőn, ha beborul

Ajajaj, nagy a sár

A barlangász nem búsul,

A barlangász csak erre vár!

Ajajaj a barlangász furcsa egy madár,

Akkor érzi jól magát, ha nyakig sárban jár.

 

Ha barlangba bebújunk,

Ajajaj, nagy a sár

Ha felszínre kijutunk,

Ajajaj, nagy a sár

Ám ha orrunk földet túr,

Ajajaj, nagy a sár

A barlangász nem búsul,

A barlangász csak erre vár!

Ajajaj, a denevér furcsa egy egér,

Akkor érzi jól magát, ha barlangban él!

           

Ülep-óda

(dal: Klementina)

 

Főlógósok orgiáján

Hájas Ülep elnököl,

Nagy üveg rum a kezében,

A szájából rum csöpög.

 

Inni, lógni és hantázni,

Ez az Ülep jelszava,

Hisz ő hantás és nagy mázlis,

Ezt maga is bevallja.

 

Hétlyuk zsomboly sötétjében

valaki ereszkedett,

lefelé lóg a kötélen,

ez az első hősi tett!

 

A Solymári Ördöglyukba

gyertyával ment a Laci,

de hiába, Pluhár bácsi

idejében húzta ki.

 

A Létrási víznyelőben

kutatgatott Lacikánk,

annyi rumot ivott ottan,

hogy alig állt a lábán.

 

Béke-barlang feltárásán

hajtotta a tagokat,

kijött reggel pizsamában

konstatálni a lyukat.

 

Tíz-tizenkét kilométert

megy a lyuk a föld alatt,

így hantázta ezt barátunk,

végül is csak öt maradt.

 

Pénzpataknak víznyelője

hideg vízzel van tele,

Jakucs érzi, nincs egyedül,

Mert a majré van vele.

 

A Nagy Falnak vízesésén

Vonaglik egy hájtömeg,

Férfiasan ő bevallja

"Lejjebb menni nem merek".

 

Jön az árvíz, Jakucs érzi:

Hurokban van a nyaka,

De kijöttek Sanyiék, így

Sajnos nem lett igaza.

 

A kolbásznak mindkét végét

Rágcsálja egy kis csapat,

Adminisztrálná ezt hősünk

Végül is hoppon marad.

 

Kutak, lyukak, ásva, fúrva,

Tarkítják a terepet,

Felfedezés így sosem lesz,

Mert a nagy Ülep vezet.

 

Kutatóknak békejobbját

Nyújtaná a nagy diri,

De hiába, most már késő,

Lebrunzolja mindenki.

 

Végül is, hogy főművére

Feltegye a koronát:

Jó pár évre lecsukatta

A szegény Walter atyát.

 

Megállj, megállj hülye Jakucs,

Lesz nemulass teneked!

Kiszabadul Walter atya,

S szétrúgja a seggedet!

 

Leng a mocskos lobogónk

(dal: Leng a selyem…)

 

Leng a mocskos lobogónk,

Denevér van közepébe bevarrva.

De sok hülye barlangász

Üvöltözik fájdalmában alatta

Ugye fiúk, szép élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,

Itt a helyed közöttünk, a sötétben!

Ugye lányok, szép az élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,

Te is lejöhetsz velünk a sötétbe!

 

 

Három sárga

 

Három sárga citronyt veszek, - ha veszek.

Ha megeszem, sárga leszek – tüle.

Sárga leszek, mint a citrony, mint a citrony,

Szeretem a csokoládét.

 

Három hosszi szivart veszek – ha veszek.

Ha elszívom, hosszi leszek – tüle.

Hosszi leszek, mint a pózna, mint a Bálint,

Nem tud apám pofon vágni.

 

Három deci rumot veszek – ha veszek.

Ha megiszom, részeg leszek – tüle.

Részeg leszek, mint a disznó, mint az állat,

Nem tudok én hazamenni.

Részeg leszek, mint a disznó, mint a Jakucs,

Leokádom a kabátom.

 

Három bolondgombát veszek – ha veszek.

Ha megeszem, bolond leszek – tüle.

Bolond leszek, mint a Kérdő, mint a Kérdő,

Én leszek a csoportelső.

 

Három kiló trotilt veszek – ha veszek.

Ha ellövöm, apró leszek – tüle.

Apró leszek, mint a Szente, Mint a Pisti,

Kanállal kell összeszedni.

Apró leszek, mint a Pisti, mint a Szente,

Beleférek a zsebembe.

 

Három hosszi kéményt veszek – ha veszek.

Ha lebontom, hülye leszek – tüle.

Hülye leszek, mint akárki, mint akárki,

Nem jut időm barlangászni.

 

 

Jósvafő, ó Jósvafő_

 

Jósvafő, ó Jósvafő, bűvös tanyánk,

Jósvafő, hol az ember térdig sárban jár, ó

Jósvafő, oly csodás a karsztvidék.

Pompás völgy ölében, forrás közelében

Táborfüstünk vígan ég,

S mert nincs itt a nejem, nem fáj már a fejem,

Nótás kedvem kél.

Ref.:

Csinn-csinn-csinn, koccanjon a poharunk,

Csinn-csinn-csinn, inni kell hát,

Csinn-csinn-csinn, bánatunk tovarepül,

Inni kell hát.

 

Barlangban, a barlangban vajon ki jár?

A barlangban, ahol mindentestrész csupa sár,

A barlangász ott vajon mit csinál?

Száraz helyre érve benyúl a zsebébe,

S bort vagy pálinkát piál.

Már nem falra mászik, inkább danolászik,

S közben iddogál.

Ref.:

 

Inni kell, mert inni kell, ez a szabály,

Mert inni kell, amíg szemed keresztbe nem áll,

Inni kell, legyen bor vagy rumba tej,

Gyógyír fájdalomra, szívre és gyomorra,

Minden kórra inni kell,

Tölts hát a pohárba, szívünk sose árva,

Hogyha inni kell!

Ref:

 

Barlangba mentem az este

(dal: Vörösbort ittam az este)

 

Barlangba mentem az este,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

Dúcfákat is vittem benne,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

A lábamon alig-alig állok,

mégis-mégis tovább mászok,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

 

Barlangba mentem a reggel,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

Még több dúcfát vittem benne,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

A pofámról csurog már a sár is,

mindjárt kitör még a frász is,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

 

Barlangban van már lakásom,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

A barlangnak végét ásom,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

Egész nap csak követ kalapálok,

az erdőben dúcfát vágok,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

 

Rég jártam már a felszínen,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

Megállok a levegőben,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

Bediliztem egy cseppkőbe,

el is veszem esztendőre,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

 

Milyen lehet a külvilág?

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

Hágcsón töltöm az éjszakát,

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

Lenn a sárban nagy kéjjel fetrengek,

csak ilyenkor szép az élet,

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

 

H.V.D.J.E.

(dal: Papanyek – szlovák népdal)

 

Hülyék vagyunk, de jól esik, ez a jelszavunk,

Esik eső, fúj a szél, mi tovább baktatunk.

Jöhet akár mély szakadék vagy égig érő hegy,

eshet a jég, vagy süthet a nap, ez nékünk egyre

megy.

azt mondjuk:

Ref.:

Hejhó, hülyeség, de jól esel nekünk.

Nélküled mit sem ér hitvány életünk.

Hegyre fel, víz alá, lyukakba fel-le,

Énekeljük jelszavunk, hogy Há-Vé-Dé-Jé-E !

 

Tavasz van és minden ifjú nők után lohol.

Meglát egyet, s a szíve máris élénken dobol.

Addig a jó hülye is csak lyukakat keres.

Szíve dobban, hogyha lát egy kilométerest!

Ref.:

 

Perzsel a nap, minden ember a strandon üdül.

Ott a bőre a jó naptól szép pirosra sül.

Addig a jó hülye csak egy barlangban hűsül,

Szifont úszik, cseppkövön lóg, agyagban

csücsül.

Ref.:

 

Esik a hó, csikorog a hideg odakint.

Rendes ember meleg helyről még ki sem tekint.

Kicsiny csoport bandukol a nagy hegyek között,

Alig él már, alig lát és alig nyöszörög.

Ref.:

 

 

Ha végre itt a nyár

(dal: Pancsoló kislány)

 

Ha végre itt a nyár, és zuhog az eső,

A hülye barlangász, hát mit is tehet ő?

Nagy cuccal a vállán – a súlya iszonyú!

Szinpetribe a Kapolyához sátorozni vonul.

 

Kézzel ásni egy új barlangot,

Ebben rejlik az élvezet.

Mit a természet meg nem alkot

Ássa ki most a két kezed!

 

Az égbolt kiderül, a banda elvonul,

De Kapolya felől új felhő tornyosul,

Mert dörög a lövés, mert fúrják a hegyet,

Az ősellenség – volt pofája – erre merészkedett.

 

Lett is erre nagy jegyzetváltás,

Visszhangzott bele a hegység,

Aztán csendben folyt a feltárás,

Ennyit ér nálunk az egyesség.

 

Mély ez a zsomboly

(dal: Lányok a legényt)

 

Mély ez a zsomboly, van vagy harminc méter.

Jakucs Laci szerint álfenékkel.

Megmértük, és nem volt tizenhárom,

És az álfenék masszív szálkőn állott.

 

Szesztilalom van fent a Nagyoldalon.

Masszív ácsolat épült a zsombolyon.

Ez nem kilátó, ki van írva rajta,

Korlátját is csak a Szentlélek tartja.

 

Ássuk a zsombolyt két piciny kezünkkel,

Hogyha muszáj, foggal és körömmel,

Mélyebb a zsomboly már vagy tíz méterrel,

De Jakucs szintjét csak nem érte még el.

 

Nagy bajok vannak most a kis csapatban.

Jönnek a lányok szörnyű erős haddal.

Eladó férjnek vagyunk könnyű préda,

Szendvicséről híres Fónyad rá a példa.

 

Házasság réme lebeg fejünk felett.

Harcias hölgyek fonják a kötelet.

Tele a csoport férjjel, vőlegénnyel,

Hogy bírunk így majd a masszív álfenékkel?

 

Ha megver a nejed, jöjj a Nagyoldalra.

Fogd a lámpát, mássz a sima falra!

Felvérzi kezed sok régi állat csontja,

Feledésbe merül feleséged botja.

 

Amazon cirkusz bántja most Adamkót.

Azt mondja, lassan rakják meg a hordót.

Frász töri szegényt, hogyha egy nőt meglát,

Mert a nő folyton mossa kezét-lábát.

 

E hosszú dalunk csak akkor ér véget,

Hogyha áttörtük a masszív álfenéket,

És lejutunk a karsztpatak partjára,

Mokka Lacinak eláll szeme-szája.

Barlangban, sej

(dal: Londonban, sej)

 

Barlangban, sej, van számos gambi,

De nem mindegyik gömböly_.

És reálépve fenékre csúszol,

Megtudhatod, mi a derű.

Körötted állnak és röhögnek,

Vizes fenékkel hogy teszed meg

A hátralévő nagy utat,

A hátralévő nagy utat.

 

Alsó-hegyi zsombolyfenék

(dal: K_rösf_i kertek alatt)

 

Alsó-hegyi zsombolyfenék,

Hogy a trotil csapjon beléd!

Sej-haj szakadjon át az álfenék,

Hogy én innen elmehetnék.

 

Mondd meg Szente vagy üzend meg,

Hogy te mikor hülyültél meg.

Sej-haj, mikor minket ide küldtél,

A vitlába leengedtél.

 

A Parkinzonkór-teremben

Lent cidrizik három ürge.

Sej-haj, kezük-lábuk már elfagyott,

Jaj, de régen láttak napot!

 

Reumám még mindig nincsen,

Aranyerem minden kincsem.

Sej-haj itt szereztem a barlangban,

Szente Pista lelke rajta.

 

Van énnékem egy fő vágyam:

Karsztvízszinten álljon ágyam.

Sej-haj, a lábamat karsztvíz mossa,

A seggemet az nyaldossa.

 

Alsó-hegyi munkagödör,

Engemet a hígsár gyötör.

Sej-haj, a nagy hágcsó forog velem,

Üres már a vastagbelem.

 

Szilárd szálkő tető alatt

Vödörrel merjük a sarat.

Sej-haj, nem is ássuk, hanem öntjük,

Az ácsolat mögé döntjük.

 

Ácsolatra szállt négy veréb,

Kis dalunkból ennyi is elég.

Sej-haj, kinek ennyi mégsem elég,

Szarja le őt a négy veréb!

 

 

Barlangászgyerek

 

Barlangászgyerek, sosem kesereg,

Elég nagy a lónak feje, búsul eleget.

 

Ha pénze fogy, traviz egy nagyot,

S hazaküld a papájának egy kalcitlapot.

 

Te is voltál, édesapám, barlangászgyerek,

Jól tudod, hogy karbidgázból nem élhetek meg!

 

Hol az a csákány meg az overall,

Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát!

 

Barlangásztorok, benne sör csorog,

Bor, pálinka, vagy akármi a-betűs dolog.

 

Hogyha szomjazik, egyre csak iszik,

Bakancsai lyuk helyett a kocsmába viszik.

 

Ha berúgott, azt hiszi, övé a világ,

Ám ha józan követeli az újabb piát.

 

Köztünk a helyed, inni, ha szeretsz,

Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát!

 

 

3.Egyetemi nóták

 

Szakestélyek dalai

 

Sza-, sza-, szakestélyt

 

 

 1.

Sza-, sza-, szakestélyt
Tartunk ma vidám diákok,
Csináljunk estélyt,
Csak fújjátok:
[:Edite, bibite Collegiales,
Post multa secula pocula nulla.
Post multa secula pocula nulla.:]

 

 

 2.

A tanár urak
Nem tartnak ma előadást,
Ezért hát kezdjük
El az ivást!
[:Edite,…:]

 

 

 3.

Igyunk csak vígan,
Ameddig mind meg nem unjuk,
Aztán mindnyájan
Abbahagyjuk!
[:Edite,…:]

 

 

 4.

Éljen hát Bacchus
A bornak nyájas istene,
Dalunkba víg tus
Csengjen bele!
[:Edite,…:]

 

 

 5.

Így él a diák,
Míg a lét tavasza nevet
S az arcon rózsák
Tündökölnek!
[:Edite,…:]

 

 

 6.

A sárga dohányt
Apolda hozta minekünk,
Ki nem kóstolta:
Tartson velünk!
[:Edite,…:]

 

 

 7.

Ha már mindenki
A pipáját megtömködte,
Úgy vegyen ki- ki
Kancsót kezébe!
[:Edite,…:]

 

 

 8.

Ily szórakozás
Nem lesz a házaséletben,
Ott bölcsőringás
Vár szép csendben!
[:Edite,…:]

 

 

 9.

Vígadjunk, tehát,
Ameddig diák a nevünk,
Utána úgyis
Elszéledünk!
[:Edite,…:]

 

 

 10.

Kár, hogy véget ér
Ily est, mely szívet üdítő,
És vissza nem tér
E szép idő!
[:Edite,…:]

 

Szöveg: C. W. Kindleben 1781.
Dallam: A. Methsessels 1818.

A szakestélyt bevezető dal. Ezt követi a „Nincs még nékünk…” kezdetű dal.

 

 

 

 

Elnökválasztó dal

 

 

 1.

[:Nincs még nékünk elnökünk,
Elnökünk, elnökünk!:]
Nincs még nékünk elnökünk, elnökünk,
Nincs még nékünk elnökünk!

 

 

 2.

[:Majd lesz nékünk elnökünk,…:]

 

 

 3.

[:Van már nékünk elnökünk,…:]

 

Szöveg: (német eredetű)
Dallam: (1965 előtt)

Az 1965-ös Gyulai Zoltán szerkesztette gyűjteményben jelent meg először. 1910 óta éneklik magyarul.

 

Dal az elnökhöz

 

 

 Solo:

Cimbora! Ma Rád köszöntjük
A legelső poharat!
A barátság éljen köztünk,
Míg a halál elragad.
Ha téged visz el: Én temetlek el,
S ha engem visz el: Temess majd te el!
Cimbora! Ma Rád köszöntjük
Valamennyi poharat!
S ha majd Rád hant borul,
Mi hű utódodul véssük
Sírkövedre fel:

 

 

 Kar:

„Mit itt borít a rög:
Barátság, szent, s örök!“

 

Másik változat:

 

 

 Solo:

Élj sokáig hű pajtásom
És ne féljed a halált!
Ami nedű e pohárban,
Minden cseppje téged áld.
Szívemet adom pajtás, szívedért
Hűségünk pajtás a sírig kísér,
Élj soká hű pajtásunk
És ne féljed a halált!
Ha majd a föld elnyel
Hű testvériségünkkel
Fejfádra írjuk fel:
„Bár elvitt a halál
Szívünk mégis rád talál.“

 

 

 Kar:

„Bár elvitt a halál
Szívünk mégis rád talál!“

 

Egyik változat:
Szöveg: (1826 előtt)
Dallam: (1870 előtt)
Fordítás: Palmer Kálmán

Másik változat:
Fordítás: (1938 előtt)
További fordítás: Révay Károly 191

Az 1931-es nótáskönyvben az első helyen szereplő nóta. A Praeses megválasz-tását követően énekli(k) a Cantus Praeses(ek).

 

 

 

A Praeses dala

 

 

 Solo:

Fiúk, ha majd remeg kezemben,
E dús nedűvel telt pohár.
S a vén kaszás ágyam fejénél,
Már végórámra vár,
Ne féljetek, elrendelém már rég
A tort, mit értem tartsatok,
S ha elmennék is én közületek,
Mulassatok, vígadjatok.

 

 

 Kar:

S ha elmennék is én közületek,
Mulassatok, ne sírjatok!

 

Első megjelenése 1912-re tehető. A ”Dal az elnökhöz” c. nóta után énekli a Praeses vagy nevében a Cantus Praeses.

 

 

 

Vendégköszöntő

 

 

 

Mind éljenek soká! Mind éljenek soká!
Kedves vendégeink!
Az ördög vigye el! Az ördög vigye el!
Mind az elleneink!
[:Mind ki vendég itt közöttünk,
E pohárral rád köszöntünk,
Ház népével együtt éljen soká!:]

 

Szöveg: (1860 előtt)
Dallam: (1860 előtt)

 

Másik fordítás:

 

 

 

Éltessük szívesen! Éltessük szívesen!
Kedves vendégeink!
Az ördög hordja el! Az ördög hordja el!
Az ellenségeink!
[:Az is éljen, aki elgyütt,
Meg a párja, vele együtt!
Vendégkoszorúnkat áldja az ég!:]

 

Fordítás: Fekete Zoltán 1938.
További fordítás: Révay Károly 1912.

 

 

 

Mindnyájan jártunk egyszer

 

Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián!

S letettünk minden vizsgát, no egy-kettő híján!

Megittunk néhány exet s jó néhány létra bort,

A dicső firma az volt, ki szerte udvarolt! (ha volt)

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk (soha) nem lesz nékünk,

Aki számon kéri majd, hogy

Selmec, Selmec, sáros Selmec

Te vagy az oka mindennek!

Selmec, Selmec, sáros Selmec

Hogy a fene enne meg!

 

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk hat lesz nékünk,

Aki számon kéri majd, hogy

Sopron, Sopron, sáros Sopron

Te vagy az oka mindennek!”

Sopron, Sopron, sáros Sopron

Hogy a fene enne meg!

 

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk (sajnos) van már nékünk,

Aki számon kéri azt, hogy

Miskolc, Miskolc, sáros Miskolc

Te vagy az oka mindennek!”

Miskolc, Miskolc, sáros Miskolc

Hogy a fene enne meg!

Hogy az Isten áldjon meg!

 

 

 

Gyűrűavató dal

 

 

 1.

Mi pár hónap múlva már felkent fiúk,
Mi, viharvert öreg legények,
Az öt év bár hosszú volt úgy elrepült,
Szemünk a gyűrűre réved.
Csillogó kövén ég három betű,
Talán nincs boldogabb nálunk,
Szemünkből mégis egy könnycsepp lehull,
Mert elrepült az ifjúságunk!
[:Hát ma este még egyszer egy jót iszunk,
Még pár hét és örökre válunk,
Csak az fáj, hogy nem lesz több vakációnk
És nem lesz már ily sok barátunk.:]

 

Szöveg: (1962.)
Dallam: Zerkovitz Béla 1926. („Mi muzsikus lelkek”)

A Gyűrű- és Kupaavató szakestélyek hivatalos nótája.

 

 

 

Steingrubeni indulo

 

 

 1.

Ha Steingrubéba’ óra vó’na,
Már kilencet ütött vó’na,
De mivel, hogy nincsen óra
Csak úgy mondom találomra:
Óra, óra.
De minek is vó’na nékünk,
Csak azt látnánk, hogy elkéstünk.
Óra.
Így magyarázható jóra,
Hogy Steingrubéba’ nincsen óra.

 

A selmeci, magyar érzelmű „Steingrube Nakközség” díszes kompániájának indulója volt. Napjainkban a Cantus Praeses(ek) a „Silentium, eks!” (szünet) végét jelzik e dallal.

 

 

 

balekkeresztelő nóta

 

 

 Kar:

[:Mi tündöklik ott fenn?:]
A ragyogó kék egekben,
Bőrös egekben.
Mi tündöklik ott fenn?

 

 

 Solo:

[:A balekcsősz, ki jő.:]
Az ég követe ő.
A balekőrző balekcsősz,
Bőrös balekcsősz
Az ég küldötte ő.

 

 

 Kar:

[:Mit hoz a balekcsősz?:]
A dicsőséges balekcsősz,
Bőrös balekcsősz.
Mit hoz a balekcsősz?

 

 

 Solo:

[:Egy nyeszlett balekot:]
Egy balekot a fülén fog.
Bőrös fülén fog.
Egy nyeszlett balekot.

 

 

 Kar:

[:Mondd, honnan jössz fiú!:]
Mondd honnan a fityfenéből,
Bőrös fenéből?
Mondd honnan jössz fiú!

 

 

 Solo:

[:A dedóból jön ő.:]
A didi-dadi dedóból,
Bőrös dedóból,
A dedóból jön ő.

 

 

 Kar:

[:A papád mit csinál?:]
A mamád mit csinál?
A nagyanyád és dédanyád
Bőrös ükanyád,
Az ősöd mit csinál?

 

 

 Solo:

[:Most bolhászkodnak ők.:]
Majd fognak néhány nagy bolhát,
Bőrös nagy bolhát,
Most bolhászkodnak ők.

 

 

 Kar:

[:A nénid mit tesz most:]
Hogy van a kedves nénikéd,
Bőrös nénikéd,
A nénid mit tesz most?

 

 

 Solo:

[:Az bugyogókat mos.:]
Az énreám mos bugyogót,
Bőrös bugyogót
Az bugyogókat mos.

 

 

 Kar:

[:No és a kántor úr?:]
A piros orrú kántor úr,
Bőrös kántor úr,
No és a kántor úr?

 

 

 Solo:

[:Az iszik, s földet túr.:]
És azt hiszi, hogy földesúr,
Bőrös földesúr,
Az iszik, s földet túr.

 

 

 Kar.:

[:A balek iszik–e?:]
És bírja–e a sört, a bort
Bőrös alkoholt,
A balek iszik-e?

 

 

 Solo:

[:Egy kicsikét iszom.:]
Egy kis hajtást a korsóból,
Bőrös korsóból,
Egy kicsikét iszom.

 

 

 Kar:

[:Hát hörpints egyet most!:]
Hát tölts egyet a garatra,
Bőrös garatra,
Hát hörpints egyet most!

 

 

 Solo:

[:Az engedelmükkel.:]
Én tündöklő jó uraim,
Bőrös uraim,
Az engedelmükkel.

 

 

 Kar:

[:A dohányt bírod-e?:]
A gondot űző szűzdohányt,
Bőrös szűzdohányt,
A dohányt bírod-e?

 

 

 Solo:

[:Én megpróbálom most.:]
A bűzös, bagós nagy pipát,
Bőrös nagy pipát,
Én megpróbálom most.

 

 

 Kar:

[:Hát tátsd a szádat rá!:]
Tedd bele azt a füstölőt,
Bőrös füstölőt,
Hát tátsd a szádat rá!

 

 

 Solo:

[:Óh jaj, óh jaj nekem!:]
Kifordul mindjárt a begyem,
Bőrös kis begyem,
Óh jaj, óh jaj nekem!

 

 

 Kar:

[:Hát könnyíts magadon!:]
Köpd ki a mérget a szádon,
Bőrös nagy szádon,
Hát könnyíts magadon!

 

 

 Solo:

[:Már megkönnyebbültem!:]
Elcsitult már a háborgás,
Bőrös háborgás,
Már megkönnyebbültem!

 

balekcsősz:
balek! Válassz magadnak Keresztapát és keresztanyát az itt megjelent ISTENI FÉNYBEN TÜNDÖKLŐ DICSŐ FIRMÁK díszes társaságából!

 

balek:
Keresztapámnak felkérem X.Y.-t, alias Z-t,
Keresztanyámnak felkérem X.Y.-t, alias Z-t.

 

Keresztapa:
balek! Én téged megkeresztellek, Bacchusnak, Ceresnek és a többi pogány istenek nevében. Legyen a vulgód mától fogva: V.

 

Keresztanya:
alias Z.

 

 

 

[:Ő most már nem pogány,:]
Így lesz Firma, s veterán
Bőrös veterán
Ő most már nem pogány,

 

 

 

[:A korom és a sör,:]
Elűzi a szellemét
Bőrös szellemét.
A korom és a sör.

 

Dallam: Brahms.
Szöveg: C. Weise, 1808. (1722 óta ismert)

balekkeresztelő Szakestélyek alkalmával éneklik.

 

 

 

Krampampuli

 

 

 1.

Krampampuli, mi így nevezzük
Az itókát, mely jól bevált.
Mi kipróbált szernek ismerjük,
Ha bárkit bú, vagy bánat bánt!
[:Mint altató, vagy reggeli,
Jó egy pohár krampampuli!
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 2.

Ha fejem fáj, ha görcsök rántnak
Vagy ha az étvágy elhagyott,
Ha néha gonosz szelek bántnak,
Ha tüdőm katarrust kapott,
[:Bajomat mind feledteti,
Egy pohárka krampampuli.
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 3.

Ah! Ha sok szülő megtudná
Az ifjú úr víg életét,
A pénzt mit küld, máshová dugná,
S pirosra sírná a szemeit!
[:Mi bántja az a víg ifit,
Csak ihasson krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

 

 4.

Ha egykor házasságra lépnék,
Egy jó erkölcsű lánykával,
Én nagy ebédet nem rendelnék,
Én megelégszem mátkámmal;
[:Kávé helyett, mely nem hevít,
Ha ad csésze krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

 

 5.

Sajnálnom kell a sok bolondot
Ki nem szeret, s bort nem iszik,
Szamár marad, bár bölcset mondott
S mások angyalnak hiszik.
[:Sok állat a vizet nyeli
És azt hiszi, krampampuli.
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 6.

Ne szidjad a krampampulistát
Ő isteni adományt szed,
Ne kövesd soha Vági Pistát,
Ki isteni italt megvet!
[:Igyék - liquor ammonicit -
De ne hagyd, a krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

 

 7.

Egy szállodába, ha betérek,
Akárcsak egy nagy gavallér,
Ebédet, vacsorát nem kérek,
Csak nyúlok dugóhúzóér’
[:A sógor fújhat tantarit,
Én meg iszom krampampulit,
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

 

 8.

Nagy úrnak, ha születtem volna,
Mint császár Maximilián,
S egy érdemrendem nekem szólna,
E jelszót választanám:
[:„Toujours fidele et sans souci,
C'est l'orde du krampampuli.“
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 9.

Hogyha egy váltóm künn rekedne,
Ha félbehagynám a kártyát,
Ha kis babám már nem szeretne,
Ha gyászjelentést adnak át.
[:Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy kis krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

 

 10.

Becsületért, ha síkra szállok,
Ha penge csillog kezemben,
Diáküdvért, ha kiállok
És jóbarát van mellettem;
[:Azt mondom csak: „Mon cher ami.
Hol az a korty krampampuli?“
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 11.

Ha indexem is elkártyáztam,
Ingem, cipőm s ruhám kopott,
Ha UV-m újra elpuskáztam,
S babámról hallom, hogy kokott.
[:Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy krampampulit,
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

 

 

 12.

Krampampulit fogok én inni
Ha minden más vágy sírba száll,
Ha a halál elkészül vinni,
Ha a lelkem testemtől megvál’,
[:Vele iszom míg leterít,
Az utolsó krampampulit!
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

 

Szöveg: C. F. Wedekind 1745.
Dallam: népdal
Fordítás: Hantos Ernő 1931.

Napjainkban az 1., 4., 5., 12. versszakokat szokták énekelni.

 

 

 

Gaudeamus igitur

 

 

 Solo:

Tegnap este leverten
Iddogáltam csendben,
Aznap délben úgy hiszem,
Bal lábammal keltem.
Egyszerre csak fülemben,
Diákhangok csengtek,
S felhangzott a közelben
Egy víg diákének:

 

 

 Kar:

[:Gaudeamus igitur,
Juvenes dum sumus:],
Post jucundam juventutem,
Post molestam senectutem,
[:Nos habebit humus:].

 

 

 Solo:

Felvonul egy víg sereg
Mind főiskolások,
Kar a karban bányászok,
Erdészek, s kohászok.
Pelyhes arcú ifjú had,
Karcsú gyertyaszálak,
Arcuk üde vérpiros,
Erőteljes vállak.

 

(A szakestély feláll!)

 

 

 Kar:

[:Vivat Academia,
Vivat Professores:],
Vivat membrum quodlibet,
Vivat membra quelibet,
[:Semper sint in flore!:]

 

 

 Solo:

Amint jönnek, közelebb
Ablakok kitárnak,
S cserépvirágok között
Hajfonatok várnak!
Odaéghet a rántás,
Elfőhet a sonka,
Tűz mellől most ide fut,
Leány, asszony, dajka!

 

 

 Kar:

[:Vivat omnes Virgines
Graciles, formosae:]
Vivat et mulieres
Tenerae, amabiles
[:Bonae, laboriosae!:]

 

 

 Solo:

Amint házunkhoz érnek
S daluk felszáll (az) égig,
Egyszerre csak orcámon,
Könnycsepp pereg végig!
S ahogy gyorsan ujjammal
Szakállamhoz értem,
Ezüstszínű haj maradt
Reszkető kezemben!

 

 

 Kar:

[:Vita nostra berevis est
Bevil finietur, :]
Venit mors velociter,
Rapit nos atrociter
[:Nemini parcetur:]

 

 

 Solo:

Régi diákdicsőség!
Jaj de gyorsan elmúlt,
Bár az idők folyamán
Sok-sok seb megújult,
Régi kedvem megmaradt,
Bor mellett helytállok,
És a sorssal mostan is
Bátran szembe szállok!

 

 

 Kar:

[:Pereat tristitia
Pereat osores, :]
Pereat tristitia
Pereat diabolus
Quivis antiburschinus,
[:Atque irrisores!:]

 

Szöveg: Szóló: R. Baumbach, Kar: C. W. Kindsleben 1748.
Dallam: Kar: a XIII. századig visszavezethető diákdal
Fordítás: Hantos Ernő 1931.

Napjainkban a szakestélyek záródalaként ismert, de a valétálásokon is általános. A XX. sz. elején a régi diákok és professzorok tiszteletére énekelték.

 

 

 

Ballag már a vén diák

 

 

 

Ballag már a vén diák tovább, tovább.
Keresve szebb és jobb hazát tovább, tovább.
Ez út hazánkba visszavisz,
Filiszter leszek magam is,
Tovább, tovább, tovább.
Fel búcsúcsókra, cimborák!

 

 

 

De mielőtt még elmegyünk tovább.
Egy szent fogadalmat még teszünk, tovább.
Ha Selmec hív mi ott leszünk,
Érette vesszen életünk.
Tovább, tovább, tovább,
Fel búcsúcsókra, cimborák!

 

 

 

Ballag már a vén diák tovább
Keresve szebb és jobb hazát tovább.
Ez út hazámba nem vezet,
Nagy Magyarország elveszett!
Tovább, tovább, tovább.
Hazátlan lett a Vén Diák!

 

Szöveg: G Schwab 1814.
Dallam: Bányászdal – népdal (A bányász búcsúja)
Fordítás: Csengey Gusztáv 1866

A magyarországi iskolákba Selmecbányáról terjedt el és vált a ballagás dalává.

 

 

 

Valetáns nóta

 

1.

Ha egykor majd a végzet
Selmecről/Sopronból menni késztet,
//: Fakadjunk dalra mind;
Szerencse fel! fiúk.://

 

 

 2.

S ha visszatérünk újra
E vidám koszorúba,
//: Szóljon a dal megint;
Szerencse fel! fiúk.://

 

Selmecbánya 1852. A valétálók és a valétálás dala. Az utolsó évesek szakestélyein gyakran, de hattyútollazáskor mindig hallható.

 

 

 

Szakestély végére

 

 

 

[:De most már búcsúzunk,
Jó volt, jó volt borunk.:]
[:Burgundit szürcsöl a király,
Kit véle a legszebb lány kínál,
Az sem esik neki jobban, sem jobban!:]

 

 

 

Fizettünk emberül,
Ajtóra nem kerül
Krétával jelzett új vonás
Nevek, s utána a tartozás,
Bátran visszajöhet még a vendég!

 

 

 

[:Ki borral van tele
Daloljon kedvire.:]
A szakestélynek vége már,
S lump Firmák hada arra vár,
Hogy osztozzon az megmaradt itókán.

 

 

 

[:De álljunk már odább,
S ne rumlizzunk tovább!:]
Utat mutat a holdvilág,
Jó éjjt hát kedves cimborák,
Búcsúzóul szóljon, egy Tóbiás!

 

 

Szöveg: J. P. Hebel 1806.
Dallam: Fr. Schneider
Fordítás: Palmer Kálmán 1931.

Régebben a szakestélyek záró dala volt. Manapság a szakestély hivatalos részének bezárása után kezdődő „szabadfolyás” első nótája.

 

 

 

 

Bányász és geológus dalok

 

Tisztelet a bányász szaknak

 

1.

Tisztelet a bányász szaknak!
Jó szerencse, áldás lengje át!
Bárha napfényt odalent nem kapnak,
Hőn imádják mégis a hazát!
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

 

 

 2.

Nem halljátok búgni a harangot,
S kopogónak hívó szózatát?
Nos siessünk; odalenn a hantot
“Jó szerencse” visszahangozza át!
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

 

 

 3.

Ha a föld majd titkait kitárja.
S gazdag ércét nyújtja át nekünk,
Nagy jutalmak mámorító árja
És szeretet fogja el szívünk.
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

 

 

 4.

Felszállunk s barátaink már várnak,
És a napfény ragyog majd reánk,
Szerető szív karjai kitárnak,
S boldogan néz szemünkbe babánk.
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

(fordító: Révai Károly 1912.)

 

Selmecbánya 1852. Közép-Európában általában ez az évszázados német dal az "ünnepélyes bányászdal" német, szlovák, lengyel, horvát szöveggel. A bányászhimnusz elterjedése (1920 körül) előtt Magyarországon is hasonló szerepe volt. Szakestélyeken általános, a bányász vendégek üdvözlése során elmaradhatatlan.

 

 

Imhol a föld alá megyünk

 

1.

Imhol a föld alá megyünk
Aknán, s tárnákon át
S a napfényt fölváltja ott lenn
//: A gyönge mécsvilág.://

 

 

 2.

Csattog a csákány, cseng az érc,
Sziklát repeszt kezünk.
Ki tudja mit hoz még a nap,
//: Míg újra feljövünk?://

 

 

 3.

S ha lennmaradna egyikünk,
S nem jönne fel megint,
Mondjátok hát: “Jó szerencsét!”
//: Bányász szokás szerint.://

 

 

 4.

Isten kezében életünk,
Fel kincskeresni hát!
Ész és erő hozza majd fel
//: A föld ajándékát://

 

 

 5.

Ezért, midőn leszállotok,
Szorítsatok kezet!
Sűrű homály borítja el
//: A földi vétkeket.://

 

 

 6.

Ha munka után egyikünk
Többé nem jőne fel;
Zokogja el fájó szívünk:
//: Pajtás, Szerencse fel!://

 

 

 7.

Ha béke nem jutott neked
Míg nap sütött le rád;
Megadja néked majd a sír,
//: Pajtás, jó éjszakát!://

 

 

 8.

Ha az, ki elment közülünk,
Eszedbe jut megint,
Köszönts rá egy “Jó szerencsét!”
//: Bányász szokás szerint.://

(fordító: Révai Károly, Somogyváry Gyula, Hantos Ernő)
(az utolsó versszak szerzője: Szemerey Tamás a. Kisfül)

 

Selmecbánya 1878. A dal valamelyik felvidéki bányavidékről való származása feltételezhető. Alakítása, csiszolódása ma is tart. Gyász-szakestélyekről való kivonuláskor e dalt szokás énekelni.

 

 

 

Aki bányász akar lenni

 

1.

Aki bányász akar lenni,
Nem kell annak megijedni soha sem.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megijedni soha sem.
//: Bányász élet szép élet,
Galambom, akármilyen veszélyes.
Föld alatt van a hazája,
Bányász kislány a babája vasárnap.://

 

 

 2.

Meginnám a, meginnám a,
Meginnám a vörösbort a kupából.
Kár volna még. kár volna még,
Kár volna még kimúlni a világból!
//: Kár volna még meghalni,
Galambom, Fiatal az anyós itt hagyni.
A miskolci dimbes-dombos,
Csüdig sáros temetőbe kimenni.://

 

Miskolcról került Sopronba 1971 után.

 

 

 

Bányász, bányász

 

Bányász, bányász, bányász a mi nevünk

Nem is ember, aki nem iszik velünk.

Bányász, bányász, bányász a mi nevünk

Nem is ember, aki nem iszik velünk.

Addig iszunk, mulatunk,

Míg csak jól be nem rugunk.

Ha berugunk, majd elesünk

Ha elesünk, majd felkelünk.

Akkor is csak bányász lesz a mi nevünk.

 

Boldogtalan az az anya

 

1.

Boldogtalan az az anya;
Kinek bányász lett a fia,
Mert nem tudja; mely órába’
Esik bele az aknába.

 

 

 2.

Boldogtalan az az anya;
Kinek vaskohász a fia,
Mert nem tudja; mely percébe’
Esik Martin-kemencébe.

 

 

 3.

Boldogtalan az az anya;
Kinek fémkohász a fia,
Mert nem tudja; mely órába’
Esik ólomkólikába.

 

 

 4.

Boldogtalan az az anya,
Kinek erdész lett a fia,
Mert nem tudja, melyik éjjel
Tépik a farkasok széjjel.

 

 

 5.

Boldogtalan az az anya,
Kinek környész lett a fia,
Mert nem tudja, melyik éjjel
Tépik a farkasok széjjel.

 

 

 6.

Boldogtalan az az anya;
Kinek papíros a lánya,
Mert nem tudja; ma vagy holnap
Darálják be cellulóznak.

 

 

 7.

Boldogtalan az az anya;
Kinek közgázos a lánya,
Mert nem tudja; melyik éjjel
Melyik bányász gyűri kéjjel.

 

 

 8.

Jaj de boldog az az anya;
Kinek faiparos fia,
Mert jól tudja; mely órában
Rúg be Sopron városában.

 

 

 

 7.

Boldogtalan az az anya;
Kinek gépész lett a fia,
Mert nem tudja; melyik éjjel
Rúgják a bányászok széjjel.

 

 

 8.

Jaj de boldog az az anya;
Kinek bányász lett a fia,
Mert jól tudja; mely órában
Rúg be Miskolc városában.

 

 

Nyomtatásban 1931 óta ismert, selmeci eredetű diákcsúfoló. A szövegben megénekelt szakok és beállításuk időről-időre változhat.

 

 

Ar erdésznek jól megy dolga

 

1.

Az erdésznek jól megy dolga,
Egyik dombról a másikra.
De a bányász, mint a róka,
Egyik lyukból a másikba.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 2.

Akkor lenne szép az erdő,
Ha lány lenne a kerülő.
Megkerülném én az erdőt,
Megölelném a kerülőt.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 3.

Akkor lenne szép a boglya,
Ha lány lenne a rakója.
Megkerülném én a boglyát,
Ráborítnám a rakóját.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 4.

Akkor lenne szép a város,
Ha lány lenne a kocsmáros.
Megkerülném én a város,
Megölelném a kocsmárost.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 5.

Messze délen, Baranyában
Jó szokása van a lánynak;
Maga mondja a legénynek,
Szoríjjál a kerítésnek!
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 6.

Szép Sopronnak városában
Az a szokása a lánynak
Maga mondja az erdésznek,
Csináljál fel menyecskének!
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 7.

Ha az erdész megöregszik,
Hasra fekszik, úgy melegszik.
Szeme sárgul, töke lágyul,
Így múlik ki a világbul.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

 

 7.

Ha a kurva megöregszik,
Hasra fekszik, úgy melegszik.
Luka tágul, melle lágyul,
Így múlik ki a világbul.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

 

Az országban többfelé ismert, Sopronban a gyerekek játékához énekelt dal. Selmecen az Akadémiai Ifjúsági Kör 1891-es elnökválasztását megelőző kampány kortesversei között találtuk meg.

 

Geológus induló

 

1.

Geológnak jól megy dolga,
Van neki egy rossz bocskorja,
Bocskor mellé akad jó bor,
Gyere te is igyál sógor!
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Végső tanyája ha - ha.

 

 

 2.

Nem tekint ő az időre,
Felmászik a háztetőre,
Hason csúszik le a sárba,
A követ úgy kalapálja.
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Végső tanyája ha - ha.

 

 

 3.

Szikrát hány kalapácsa,
Mert szívét a bánat bántja.
Mert nem tudja a babája,
Hogy mi a liász tufája.
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Végső tanyája ha - ha.

 

Csendes, csendes, csendes, csendes, csendes tanyája-ja-ha-ha

Csendes, csendes, csendes, csendes, csendes tanyája.

Ott lesz fáradt testünk csendes tanyája.

 

Régi magyar diáknóta. Bevilaqua Borsodi Béla (Magyar Gaudeámus 1932.) szerint 17. sz.-i városcsúfoló.
A fenti szövegű változatot Miskolcon tanultuk a 70-es évek elején.

 

A miskolci egyetemen

 

1.

A miskolci egyetemem geológus lettem
Így történt, hogy a kezembe kalapácsot vettem.
//: Már az első utcasarkon egy jó nő csókolt szájon,
Azt hitte, hogy hegynek nézem, s jól megkalapálom.://

 

 

 2.

Kimentünk a Bükkfennsíkra dőléscsapást mérni.
Megkért engem egy balekina, (hogy) segítsek észlelni...
//: Észleltünk mi össze-vissza annyi dőlést, csapást,
(Hogy) Egész úton hazafelé lógott a kalapács.://

 

 

 3.

Kimentünk az UV dombra hamulúgot szűrni.
Megkért engem egy balekina segítsek megszűrni.
//: Szűrtünk mi ott össze-vissza annyi lúgot s levet, (hogy)
Csöpp kis száján három percig (hétig) nem jött ki lehelet.://

 

 

 4.

Feljött hozzám egy balekina, feszült rajta nadrág,
Azt mondta, hogy nem látta még vörös tölgynek makkját.
//: Éppen elővettem volna, de meggörnyedtem hétrét, (mert)
Becsípte a villámzár a (fütty) ...bőröm szélét!://

 

 

 5.

Meg kéne már házasodni, (de) sok a balekina.
Választani én nem tudok, mindegyik jó volna.
//: Háremet én nem tarthatok, (csak) egyet kalapálok,
Kalapácsom jól működik nem fog rajta átok!://

 

 

 6.

A Soproni Egyetemen UV-bárcát vettem,
Úgy történt, hogy a Gundával vitatkozni kezdtem.
//: Már az első vizsga folytán úgy rúgott ki egem,
A szemközti bokor alján találtak meg engem.://

 

 

 7.

Elmentem hát másodszor is UV-bárcát venni,
De a Gundát nem lehet lábáról levenni
//: Döntöttem én fővonalat, forgattam én síkot,
De a Gunda azt mondta, hogy: húzzam el a csíkot.://

 

 

 

 

Selmeci burch nóták és hagyományos mulatós nóták

 

Szép kis város Selmecbánya

 

1.

Szép kis város Selmecbánya, a’ biz a!
Görbe bár minden utcája, a’ biz a!
Legszebb benne //:sok-sok kedves lánya,://
Akik mind mireánk várnak, a’ biz a!

 

 

 2.

Szép az élet Selmecbányán, a’ biz a!
Miénk volt az egész világ, a’ biz a!
Búval bajjal //:soha nem törődtünk://
Nékünk nyílott minden virág, a’ biz a!

 

 

 3.

Egy fecske még nem hoz tavaszt, a’ biz a!
Legyen bár a legelső is, a’ biz a!
Egy leányka //:könnyekre biz nem fakaszt://
Legyen bár a legszebb is ő! a’ biz a!

 

 

 4.

Egyszer voltunk Selmecbányán a biz’a!
Várt reánk az ősi város a biz’ a!
Távol Tőled, //:s mégis itt közöttünk://
Selmec, Téged soha nem feledtünk!

(fordító: Hantos Ernő 1931.)
(az utolsó versszak szerzője: Sáfián Szabolcs a. Sáfi)

 

Selmecbánya kb. 1904. Közismert és közkedvelt dal.

 

 

 

Szép városka Sopron

 

Szép városka Sopron! [pszt] -pron [fütty] -pron [hork] -pron [csett] -pron szép városka Sopron.
Kapósak ott a lányok, knallari ballari juch-juch-juch,
Egy sem marad hoppon [pszt] -pron [fütty] -pron [hork] -pron [csett] -pron egy sem marad hoppon.

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

 

Selmec 1878. A ragyogó fordításban Sopront éltető dal közismert, de elénekelni csak kevesen tudják.

 

 

Ah! Szegény jó anyám

 

Ah! szegény jó anyám ha tudná,
Hogyan élek Selmecen! Selmecen!
A ruhám s cipőm csupa rongy már,
S szél fúj át az ingemen, ingemen.
De hát a bursch törődik is vele is vele,
De hát a bursch azt mondja sört ide bort ide!
S rongy filiszter azzal ne törődjék
Ha szép lánnyal táncra perdülünk, perdülünk
Ha szép lánnyal táncra perdülünk.

(fordítás: 1931.)

 

Selmecbánya kb. 1904. Közismert, szakestélyeken sokszor hallgató dalunk.

 

 

Mit kezdjek én szegény tatár

 

1.

Mit kezdjek én, szegény tatár,
Hisz egy fityingem sincsen?
A tenyerem is elkopott a
Sok kocsma kilincsen.
Egyebet már nem tehetek
Selmecről/Sopronból immár elmegyek
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

 

 

 2.

Üres lett már szekrényem is
Nincs másom, csak egy ingem.
A zálogházba vándorolt a
Fogasról is minden.
Egy vén kabátom még akad,
De bánatában elszakadt.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

 

 

 3.

Többé haza sem mehetek,
Hisz onnét kitagadtak;
Mióta a korhelykedés
Doktorává avattak.
Kártya, meg tánc volt elemem.
És tönkre tették életem.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

 

 

 4.

Szobámba’ sincs már semmisem,
Üresség ásít ottan.
Csak régi rozsdás fringiám
Bámul reám unottan.
E csorba fegyvert felkötöm,
Az ellen hátán eltöröm.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

 

 

 5.

Tán legjobb lesz ha elmegyek
Vitéznek a csatába.
Ott nem lesz gond, és nem lesz bú,
S nem élek pénzhiányba’.
Egy jó golyó ha eltalál,
Vígan köszöntlek szép halál...
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

(1763 előtt)
(fordító: Gyula diák 1931.)

 

Selmecbánya 1869. Szakestélyeken elmaradhatatlan, ad hoc mulatozásokon vagy hazafelé is gyakran hallható. Korábbi fordítása is ismert. A latin refrén jelentése: Jaj, jaj! Micsoda fölfordulás!

 

 

 

Úgy élek, mint egy Slendrián

 

1.

Úgy élek, mint egy Slendrián;
Meg-meg iszom borom.
Ha megfizetni nem tudom,
Az csak az én bajom.
//: És ha poharam most ezer darabra törne,
Biz’ ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze.://

 

 

 2.

Úgy élek, mint egy Slendrián;
Amim van fölveszem.
s ha már viselni nem tudom,
Akkor pénzzé teszem.
//: S ha ruhám csupa rongy, vagy cipőm lyukas lenne,
Biz’ ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze.://

 

 

 3.

Úgy élek, mint egy slendrián;
Míg eljő majd a vég.
Ha nem is adná áldását,
Többé már rám az ég.
//: Sőt, ha idők multán az ördög el is vinne,
Biz’ ahhoz sem lenne hej! senkinek sem köze!

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

 

Selmecbánya 1853. Nem csak Sopronban, hanem a német egyetemeken is mai napig közkedvelt e dal.

 

 

 

Útján e világnak

 

1.

Útján e világnak
Sörre mért ne vágyjak?
Mért ne törjek néha
Víg órák felé?
Rövid éltem sorján
A fűszer jóformán
Nem egyéb, mint
Bor és árpalé.

 

 

 2.

Ha a pincét bújva,
Hordóhoz simulva,
Áztathatnám torkom,
Az nagy Bacchusért;
A mámoros percet
Nem adnám sem herceg,
Sem királyi
Fényes trónusért...

 

 

 3.

Ha a rét kizöldül,
Forrás kél a földbül,
S árpakalász sarja
Duzzad a mezőn.
Ha komlón látok
Illatos virágot,
Elönti a
Szívem az öröm.

 

 

 4.

A jó király pedig,
Ki bort ivott mindig,
Malátából mégis
Sört készíttetett,
Örökké dicsérem
(Ott) Fenn a magas égben,
Ahol nektárt
Bőven rejtenek.

 

 

 5.

Ha lesújt a bánat
És a sors megtámad,
S noha Ámor biztat
(De) Senki nem szeret;
Akkor a csapszékben,
Telt pohárral kézben,
Nem gyötri már
Semmi szívemet.

 

 

 6.

Így hát hű testvérek
Csendüljön az ének!
Ragadjatok kézbe
Teli poharat!
Éljünk a gyönyörnek,
Míg a percek jőnek,
És egünkről
Leáldoz a nap.

 

 

 7.

Bort a rossz időkben
Nélkülözhetsz könnyen,
Hogyha nincs szűkében
A komló leve.
//: Tűrj! Ez a tanácsom,
Adósság ne bántson.
S még a gúnyba is
Törődj bele.://

(fordító: Révai Károly 1912.)

 

Bár kéziratban 1852-ben, majd nyomtatásban először az 1870-es nótáskönyvben bukkan fel, németországi dalgyűjtemények jegyzete szerint 1849-ben került e dal a selmeci Bányászati Akadémiáról németföldre. Címe: Neuschachter Trinklied (Újaknai körének). Mintegy 100 évig volt az akadémisták kedves mulatóhelye a Neuschacht kocsma (rajz a könyv elején). Másfélszáz éve volt szakestélyek és mulatozásk hangulata árad felénk a sorokból, amelyek talán épp e kocsmát látogató firmaősök jókedvéből születtek. Ma is ez a diákság egyik legkedveltebb dala.

 

 

 

General Poppenheimer (Mi lenne hogyha..)

 

Mi lenne, hogyha együtt innánk most,
Vagy egy fél kupával még?
Aztán mért ne innánk fél kupával pajtások,
Aztán mért ne innánk két kupával mondjátok?
Rajta, hát igyunk vígan!
//: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom , hogy élj soká!://
A sör és a bor, Bacchusnak is ízlett mindenkor,
A bor és a sör minden cseppje nékünk is gyönyör.
//: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom, hogy élj soká!://

Élj soká, élj soká

Generál szófosó sokáig éljken

Generál szófosó éljen soká

 

Sopron 1924. E szintén Selmecről hozott mulatódalunk hallható talán legtöbbször. Az ismétléseknél a "cimbora" első szótagjára a társaság tagjai a kezükben lévő üveget vagy korsót az asztalhoz ütik és ezzel a lendülettel a "rád"-ra vagy a "kívánom" első szótagjára a szomszédok vagy a szemben ülők összekoccintják azokat.

 

 

Ragadd fülön barátom

 

Ragadd fülön barátom a színig telt pohárt!
Most légy legény a gáton, s ne bánd, ha tán megárt.
Hisz elrepül a mámor, és holnap újra vár,
A hűvös pincegádor, s a színig telt pohár.
S haj hejre tyutyutyutyu, elszáll a gond s a bú,
Haj hejre tyutyutyutyu, elszáll a gond s a bú.

(fordító: Fekete Zoltán 1938.)

 

Selmecbánya 1843. Ismeretlen eredetű, ma is közkedvelt és mindkét változatában gyakran hallható dal.

 

 

Ergo bibamus

1.

Csak csengj! Kupa, csengj! Mire jó ma a szó?
A fontos, az - Ergo bibamus!
A jókevd ölében pihenni de jó!
Hej cimbora - Ergo bibamus!
Ez régi bevált csuda nagyszerű szó,
E régi tanácsot követni de jó.
Csak szóljon a nóta, a tárogató,
//: A nagyszerű - Ergo bibamus!://

 

 

 2.

Itt látom a kedvesem itt halad el
Oly angyali - Ergo bibamus!
Jaj szólani kellene; mért szalad el?
Most mit tegyek - Ergo bibamus!
Ha csókokat int az a szép ajakú,
Vagy hűtlenül elhagy, hogy öljön bú,
A szív belesajdul, de nem szomorú;
//: Van még vigasz - Ergo bibamus!://

 

 

 3.

Mit kellene szólni, mi szép s mi nemes?
Úgy vélem csak - Ergo bibamus!
Azt gondolom én, hogy szív szava ez,
Dalold velünk - Ergo bibamus!
Ez gyújtja ki szívünk, a rézangyalát!
Ez újra kicsalja a nap sugarát!
Hej! Cimbora tölts! Tele töltsd a kupát;
//: S hadd zengjen az - Ergo bibamus!://

 

 

 4.

Ha rámtör a vég, ha a lét elenyész,
Hej cimbora - Ergo bibamus!
Üres csobolyóval a búcsú nehéz,
Hát tölts bele - Ergo bibamus!
A test hamu lesz, de a lelkem az él!
A gyászra is írt ad a jó bikavér,
Csak csengj kupa, válhat-e vízre a vér?
//: Óh cimbora - Ergo bibamus!://

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

 

Selmecbánya 1852. Két első versszakával minden alkalommal fölhangzik. A latin refrén jelentése: "Igyunk tehát!"

 

 

 

 

A pápa és a szultán

 

1.

A pápa úri //: módon él,://
Sok péterfillért //: összekér, ://
//: A legjobb bor van asztalán,
Én lennék csak jó pápa ám! ://

 

 

 2.

De mégsem! Ő egy //: árva lény, ://
Lánycsókot nem kap //: a szegény, ://
//: Úgy alszik, mint egy murmutér,
A pápa trón így mond mit ér? ://

 

 

 3.

A szultán cécók //: embere, ://
Szép palota a //: lakhelye, ://
//: Sok édes lányka van kezén,
Mint szultán, jól helytállnék én! ://

 

 

 4.

De mégse, nincs ő - //: benne láng, ://
Hisz követi az //: Alkoránt, ://
//: Nem inna ő egy csöppnyi bort,
Szultán sem lennék semmi mód. ://

 

 

 5.

E két úr külön //: gyönge báb, ://
Csak többet ér biz //: egy diák, ://
//: De belemennék örömest,
Hogy lennék mindkettő vegyest. ://

 

 

 6.

Szép lányok ajkat //: nyújtsatok! ://
Török szultánnál //: tesz a csók! ://
//: Ti fiúk pedig töltsetek,
Hogy kissé pápa is legyek! ://

 

 

 7.

Ha ring a sok-sok //: rózsaszál, ://
A szívbe szultán //: vágya száll, ://
//: De ha lecsusszan egy-két pint,
Pápulnék én már mint a pinty... ://

 

 

 8.

Szép lányok ágyba //: bújjatok! ://
Ma éjjel szultán //: -tok vagyok! ://
//: De mire reggel a nap fölkel,
A papnak pincéjében lel.://

(fordító: 1-6. versszak Révai Károly 1912.)
(az utolsó versszak szerzője: Ramhab Zoltán a. Kanyi)

 

Selmecbánya 1852. Szakestélyeken gyakori, közismert dal. A Cantus a sorokat előre intonálja, majd a refrént és a sorvégi ismétléseket közösen éneklik el.

 

 

 

Korhely cimbora

 

Korhely cimbora, korhely cimbora.
Szomjad nem szűnik már soha?
Korhely cimbora, korhely cimbora,
Mond mért iszol te még?
Rajtam múlik-e, rajtam múlik-e?
Hogy olyan jó az árpalé?
Rajta múlik-e, rajta múlik-e?
Hogy jó az árpalé?
Te részeges pajtás, jobb útra kell térned!
Hogy végképp lezülljél, kár volna tán érted...
//: Ihaj, tyuhaj! Vigadjunk nincs baj!://

(fordítás: 1931.)

 

Selmecbánya 1852. Sajnos ritkán hallható, pedig ragyogó mulatódal.

 

 

 

Szólt az Isten

 

1.

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt a szőlő kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Noé: “Ily bogyót nem ettem,
Isten u’ccse, teremt’ u’ccse, mióta születtem.”

 

 

 2.

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az új bor, kóstold meg, hogy jó-é?”
S felelt Noé: “Iszom reggel óta,
//: Gyere pajtás!:// van még a hordóba’!”

 

 

 3.

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Hát az óbor? Kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Noé: “Ihaj, csuhaj, Sári!
//: Kezdek én már:// három Istent látni.”

 

 

 4.

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az Ászok kóstold meg, hogy jó-é?”
S felelt Noé: “Finom ez az Ászok!
//: Addig iszom:// ameddig csak mászok.”

 

 

 5.

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az Becher kóstold meg, hogyjó-é?”
S felelt Noé: “Finom ez az Becher!
//: Addig iszom:// míg lábamról lever.”

 

Gárdonyi Géza: "A bor születése" (1890) című versének az eredetinél hangulatosabb, találóbb változata. Az 1911-ben kiadott nótáskönyvben jelent meg először, majd kibővült további két, sűrűn hallható versszakkal.

 

 

 

A pince mélyén

 

1.

A hordó hátán ülök én
Egy jó sötét pincében.
S mert akkor jó a bor ha vén,
Hát töltögetnek nékem.
//: Csak egyet intek s a csapos
Már tölt is, mert szomjazom,
S mivel a kedvem csillagos,
Hát iszom, iszom, iszom.://

 

 

 2.

Hordóm ürül s aggódok én.
Vajon kitart-e az óbor?
Tán Bacchus szomja szállt belém,
Fogj egy iccét te is sógor!
//: A sötét pincét körülöttem
Oly derűsnek látom,
Fölém került a “sárga föld”
S én iszom, iszom, iszom.

 

 

 3.

Minden pohár újat kíván,
S kedvünk nótára perdül.
Hát Cantus praeses intonálj
Egy dalt a selmeciekbül.
//: A Neuschachtban is épp ilyen
Volt firmaőseink torka,
S ha itt lehetne valahány
Azonnal korsót fogna!://

(Karl Mühler)
(fordító: Gyula diák - Hantos Ernő 1931.)

 

 

 4.

Egy démon bánt, szomj a neve,
Melyet elűzni félek,
Korsóm veszem hát kezembe,
És hegyaljait kérek.
//: A fél világot körülöttem
Már rózsaszínben látom,
Táncol minden már előttem,
S én iszom, iszom, iszom.://

(napjainkban keletkezett új versszak)

 

 

 1.

Hűs pincém mélyén van tanyám,
Boroshordó a székem,
Tokaj nedüjét szürcsölöm,
Oh milyen jó itt nékem!
//: Merül lopóm szorgalmasan,
S a szívem gyönyörben úszik;
Mikor a bor a torkomon
Lecsúszik, csúszik, csúszik.://

(Szövegváltozat az 1. versszakra)
(fordító: Fekete Zoltán 1938.)

 

Selmecbánya 1852. A német diákság körében máig ismert és kedvelt dal. Szakestélyeken is hallható néha, de "ad hoc" mulatozások során és alkalmas környezetben - pincékben - szinte mindig fölhangzik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vivat Bacchus!

 

 

Vivat Bacchus! Bacchus éljen a bor,
S barátság ősatyja, kinek a borsajtója
A szőlő nedvét legelőször csorgatta.
(Hej) Éljenek a lánykák, a szőkék s a barnák,
Mind éljenek soká, mind éljenek soká!
Kezemben ím a telt pohár, ki Bacchus áldására vár.
Igyál hát, igyál hát, igyál hát, igyál!
Ürüljön a pohár, ürüljön a pohár!
A bort megáldozám, tanúim vagytok ám.
A bort megáldozád, Bacchus áldása rád!

(fordítás: 1931 előtt)

 

Selmecbánya 1852. Ismert.

 

 

 

 

A szegény kántor

 

Szegény kántor, egész héten az Úristent dicsőíti.
//: De ha boros kancsó a kezébe, kezébe;
Nem jut az Úristen az eszébe, eszébe,
Úgy ömlik a sör, bor, bor, sör beléje, beléje,
Abba a menydörgős belébe belébe.://
Iszik hétfőn, iszik kedden és szerdán,
Csütörtökön mint addig is egyformán;
Iszik pénteken, szombaton.
Vasárnap és ünnepnapon.
Uram nézd meg, hisz megint részeg
A te szegény kántorod.

 

 

Hej kocsmáros!

 

1.

//: Hej! Kocsmáros egy telt kupát,
Ne várjak rád hiába!://
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

 

 

 2.

Ha gyenge bort iszol komám,
És józanul mész ágyba,
Elsárgulsz mint az őszi lomb,
És lehullassz a sárba.
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

 

 

 3.

Ha erős bort iszol komám,
És részegen mész ágyba;
Úgy éltél, ahogy élned kell
És nem éltél hiába.
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

 

 

 4.

Ha szép leánnyal hálsz komám,
S betoppan jó mamája...
Hát hajtsd meg magad könnyedén
És hívd meg balekbálba!
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

 

Régi mulatódal.

 

 

 

A vendéglőből most jövök éppen

 

1.

A vendéglőből most jövök éppen,
Olyan furcsa vagy te utca nékem.
Ami jobbra volt, most az van balra,
Utca! Úgy látom, te be vagy nyalva.
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la.

 

 

 2.

Hold! a te blattod is furcsa, kajsza,
Egy szemed csára, a másik hajszra...
(Tán) Neked ártott meg Flóris bora?
Szégyelljed magad te vén cimbora!
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la.

 

 

 3.

No nézd a lámpákat - mit kell látnom!
Nem állhatnak meg egyenes lábon.
Izeg-mozog a keresztek rúdja...
Azám! mindnyájan be vannak rúgva.
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la.

 

 

 4.

Be van itt minden rúgva, valóban;
Hát csak én legyek egyedül józan?
Gyanakszom, az ügy nem egész tiszta!
Inkább megyek a kocsmába vissza!
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la.

(fordító: Tassonyi Ernő 1905.)

 

Selmecbánya 1852. Az elfelejtett dal 1970 után került vissza ismét a köztudatba, s vált közkedveltté Sopronban.

 

 

 

Öntésznóta

 

1.

Mikor az öntész megszületett,
Meghasadt akkor fenn az ég,
És onnan leesett egy hordó,
Hogy igyon ő, hogy igyon ő,
Hogy igyon ő, amíg csak él.

 

 

 2.

Már akkor öntész vér folyt benne,
A cumiból is sört ivott;
És jókedvében azt dalolta:
De jó volna, ha sör folyna
A kupoló nyílásából…

 

 

 3.

//: Hát adj pajtás csak egy hajtást,
Töltsél, töltsél, töltsél!
Nem ittunk még mint a tevék,
Bár annyi fér belénk,
Kohászok igyunk amíg van mit!
Józanul ne lássunk itt senkit!
A sörtől oly vidám az kedvünk,
S nincs semmi más okos tanács,
Amitől bölcsebbek leszünk.://

 

 

 4.

A testek tehetetlenségén
Gondolkodott Newton sokat...
Ezt minden részeg ember tudja,
Nagy marha volt, hogy nem ivott.
Előbb rájöhetett volna!

 

 

 5.

//: Hát adj pajtás csak egy hajtást,
Töltsél, töltsél, töltsél!
Nem ittunk még mint a tevék,
Bár annyi fér belénk,
Kohászok igyunk amíg van mit!
Józanul ne lássunk itt senkit!
A sörtől oly vidám az kedvünk,
S nincs semmi más okos tanács,
Amitől bölcsebbek leszünk.://

(Nádori Gyula; Lőrincz László 1976.)

 

Miskolc 1976. A jó dal azonnal megtalálja a helyét, mintha már sok évtizede kísérné a diákok mulatozásait. Bravúros példája ennek a fenti történelmi szakok ma legfiatalabb dala.

 

 

 

Szép az ifjúság

 

1.

Szép az ifjúság, boldog mindenkor.
Szép az ifjúkor, de mulandó.
Idős emberek ezt mondják sokszor;
Higyjük el nékik, talán való!
Ezért azt mondom ám;
Ifjú csak légy vidám!
Legszebb az ifjúkor, de múlik ám.
S ha egyszer elmúlott,
Vissza már nem kapod.
Legszebb az ifjúkor, de múlik ám.

 

 

 2.

Nyílik a rózsa, nyílik a szegfű,
De elhervad mind a virágszál.
Óh, jaj, az ember sem örökéltű,
Elhervad ő is, és sírba száll ...
Ezért azt mondom ám;
Ifjú csak légy vidám!
Legszebb az ifjúkor, de múlik ám.
S ha egyszer elmúlott,
Vissza már nem kapod.
Legszebb az ifjúkor, de múlik ám.

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

 

Selmecbánya 1911. A magyarországi németajkú lakosság körében is általánosan ismert.

 

 

 

A pinzgaui sváb

 

1.

//: A pinzgaui sváb is a búcsúba ment://
//: Nótázni akart vón, de sehogyan sem ment.://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó!://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

 

 2.

//: A pinzgaui menet a dóm elé jut://
//: A zászlójuk eltört, ezért van csak rúd://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

 

 3.

//: A pinzgaui menet a dómba belép://
//: A szentek mind aludtak, hát ébresztgették://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

 

 4.

//: Óh szent Florianus - tüzek védszentje://
//: Őrizd a házunkat, a másé égjen le!://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

 

 5.

//: Óh szent Vendelinus - marhák védszentje://
//: Védenceid helyett miránk tekints le!://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

 

 6.

//: Óh szent Ciprianus - diákok védszentje://
//: Üres kupáinkat mindig jó sörrel töltsd tele://
//: Csahi, csahó, csahiahiahó://
Csak figyeljetek //:arra://
//: arra://
//: arra://
//: Hogy itt van-e mind?://

 

Selmecbánya kb. 1904. A kötetlen mulatozások és éjjeli hazatérések gyakori dala.

 

 

Azt mondják, hogy nem merek

 

//: Azt mondják, hogy nem merek,://
Balfi utcán végigmenni nem merek.
//: Azt mondják, hogy megvernek,://
Megvernek a póhencihter legények.
Gyertek ide póhencihter legények, ti szegények!
Hadd tudja meg a babám, meg a rendőr kapitány,
Ki a legény a csárdában igazán.

 

Dalunk 50 éves "fele se tréfa" verekedések emlékét hordozza, ma már csak üres hencegés. Rendszerint a "Pirzik, porzik…" kezdetű dal szokta követni.

 

 

Pirzik, porzik

 

Pirzik, porzik a soproni utca, mikor végig megyek rajta
Nyílik, nyílik a babám ablaka, mikor betekintek rajta.
//: Nyisd ki babám ablakaidat!
Nyújtsd ki rajta (a) tejes fazekat!
Szép soproni lányok tejfeles a szátok
Sajó hej! Majd lenyalja a kutyátok.://

 

Magyar dal, Pozsonytól Bukovináig több változata ismert. Legtöbbször az "Azt mondják, hogy nem merek…" kezdetű dal után következve csendül fel.

 

 

 

Flandorffer utca

 

.

Lakom az Flandorffer utca husz,
Van nekem poncihter haus.
//: Van nekem szőlőm is, van nekem borom is,
Van nekem sok minden franc. Tyuhéjj!://

 

 

 2.

Van nekem Trézsi az nagy fejű
Lakik az szemközti haus;
//: Amikor kinéz asz ablakon, ‘sz ablakon,
Nem látszik tőle az haus.://

 

 

 3.

Éjjel, ha részegen megjövök,
Megverem ablakimat;
//: Kérdi az asszonykám: ki fan kint? Ki fan kint?
Felelém részeg urad.://

 

 

 4.

Reggel, ha megjön az mutterom,
Kérdezi, hol a fia?
//: Akkor én elkezdek mókázni, rókázni,
S kitör az patália.://

 

 

 5.

Lakom az Flandorffer utca husz
Egy szép nagy “poncihter” haus,
Van nekem szőlőm az trölibum, trölibum,
A nevem Recht Tóbiás. Juhhé!

 

 

 6.

Van nekem Trézsi az nagy fejű,
Lakik ő enyém szomszéd,
Amikor kinéz az ablakon, ablakon
Oh wie das Fenster ist schön. Juhhé!

 

 

 7.

Kettesbe’ mentünk a szőlőbe,
Betértünk egy jó Schankhaus.
Borba énekeltem bánatom, bánatom;
Nagy ökör vagy Tóbiás! Juhhé!

 

Sopron 1931. Több szövegváltozata ismert, a kötetlen mulatozások kedvelt dala. Az 1. változat 3. strófája ("Éjjel ha részegen megjövök" címmel) 10 nyelven ismert.

 

 

 

Bummfalva

 

1.

Bummfalva, Bummfalva, ott lakom én.
Ott gyártjuk a tejet; Riska meg én.
//: Hollári, hollári, hollári hó.://

 

 

 2.

A Riska lába közt van egy kebel,
Amit az tej végett rángatni kell.
//: Hollári, hollári, hollári hó.://

 

 

 3.

Vasárnap a Riska nem ad tejet,
Folyton csak azt bőgi: munkaszünet.
//: Hollári, hollári, hollári hó.://

 

 

 4.

Mivel az tisztaság egy fő erény,
A tejet a kútnál megmosom én.
//: Hollári, hollári, hollári hó.://

 

 

 5.

Van nékem jó barát’: Grósz Tivadar,
Övé az Bummfalva’ svábzenekar.
Ő fújja tüdővel az nagy dobot,
Bumm-tratta, bumm-tratta, bumm-tratta bumm.

 

 

 6.

Adtam én Trézsinek egy szerenád,
Mondtam, hogy Trézsi én bukom terád!
Sötét volt nem láttam, megbotlottam
S Trézsi helyett az orromra buktam.

 

 

 7.

Bummfalva, Bummfalva, dort wohne ich
Ott gyártjuk a tejet; Riska und ich.
Az Riska lába közt dort ist gross Brust,
Amit az tej végett zupfolni must!

 

Két dallammal ismert, barátságos, jókedvű dal. Országszerte elterjedt.

 

 

Brennbergi nóta

 

Brennbergi önkéntes tűzoltók vigyázz!
Arccal az Schmauser, seggel az Perkovátz!
Spricnit felcsinálni! Hárman a létrára!
Állj, sok! Fele vissza! Nóta indulj: ein, zwei:

 

1.

Brennbergbányán tűz van kiütve
hollári hollári hó.
Harminc sváb legény húzta a spricnit
hollári hollári hó.
Húzta, de vonta, de nem szólt spricni
hollári hollári hó.
Mert a spricnibe egy grósz krumpli
hollári hollári hó.

 

 

 

Achtung, achtung! Közérdekü közlemény!
Aki a spritzniben bumedlit tárol,
Köteles azt tűznek kitörése előtt,
Fél órával eltávolítani!
Nóta indulj!

 

 

 2.

Egyszer voltam Pilisvörösváron
hollári hollári hó.
Három vak sváb játszott egy gitáron
hollári hollári hó.
Az gitárnak elszakadt a húrja
hollári hollári hó.
Három vak sváb szemét majd kicsapta
hollári hollári hó.

 

 

 3.

Budakeszin kinyitott a “tsárda”
hollári hollári hó.
Kitűzom az nemzeti kokárda
hollári hollári hó.
Az ki nem tudsz jól magyar beszélni
hollári hollári hó.
Annak nem lesz ide begyere
hollári hollári hó.

 

 

 4.

Az ki nem tud ungarisch sprecholni
hollári hollári hó.
Azt ki fogjuk hózentrógerolni
hollári hollári hó.

 

Valószínűleg Buda vidékéről került hozzánk ez a kedves dal, mivel a Sopron környéki németeket az itteni magyarok nem nevezték sosem sváboknak.
A magyar német akcentussal beszélők között gyakori bizonyos hangzópárok fölcserélése, labilitása, így b-p, g-k (pl. gomb helyett komp), z-sz, v-f, d-t, gy-ty. A hangsúly többnyire a szó elejére esik.

 

 

 

1848

 

1.

Ezernyolcszáz acht und vierzig kitörött asz háború.
Kossuth Lajos s Ferencz Jóska összevesztek cudarul!
//: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!://

 

 

 2.

Tiszán innen Dunán túl, úgy futottunk, mint a nyúl!
Még az ágyú meg se szólt, meine Hose teli volt.
//: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!://

 

 

 3.

Mikor ágyú erste szólt, meine Hose teli volt.
Mikor ágyú zweite szólt, alles Hose teli volt.
//: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!://

 

Országosan ismert, derűt árasztó dal.

 

 

 

Megjöttek a mérnök urak

 

1.

Amikor még nem volt vasút Egerbe,
//: Nem volt vasút Egerbe,://
Három hétig tartott az út Egerbe,
//: Tartott az út Egerbe,://
//: De már most, jól megy a sorunk,
Felülünk az éjjelire, s reggel ott vagyunk.://

 

 

 2.

//: (Mert) Megjöttek a Mérnökurak!
Azok az Urak,
Az igazi Urak!://
//: Ha a műszer egyenesen áll,
A kocsmában minden cigány nékünk bazsevál!://

 

Eredetéről szinte semmit nem tudunk. Korábbi nótáskönyvekben sem találkoztunk vele. Ma Sopronban ismert és kedvelt dal, melyet az Államvizsga után a frissen végzett filiszterek együtt énekelnek végig a városon, így tudatva mendenkivel, hogy "Megjöttek a Mérnökurak!".

 

 

 

Heidelbergi nóta

 

Tűzforró nyári nap volt, oly réges-régen már,

Gitár pengett az éjben és csordult a nektár,

És sárgult a hold az égen

Ez volt a legszebb nyár

Óh, hogy visszajössz, óh, hogy visszajössz

Szívem epedve vár.

Mert Heidelbergben vesztettem el szívem

A legszebb nyári éjszakán.

Azóta is kereslek mindig téged

Kis Heidelbergi szép szőke leány.

Ajkadnak csókja felforralja vérem,

Ajkadnak csókját áhítja a szám.

Mert Heidelbergben vesztettem el szívem

A legszebb nyári éjszakán.

 

Juppajdé

 

Elöl megy a Boleman,

 juppajdé juppajdá

Elektromos töke van,

 juppajdé juppajdá

Utána a Vitális,

 ki a szél ellen pisál is

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Zámbó János ex-rektor

juppajdé juppajdá

Hegy gyomrába lyukat fúr

juppajdé juppajdá

De a tárna beszakadt,

A sok ember szerteszaladt.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Általános kémia

juppajdé juppajdá

Berecz Endre okítja

juppajdé juppajdá

Egyet-kettőt analizál,

A kémcsőbe belepisál

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Dicső matemetika

juppajdé juppajdá

Gáspár Gyula tanítja

juppajdé juppajdá

Bricsesz nadrág, szemüveg,

Reszkess, hogyha együtt jönnek.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

Integrálni nem nehéz

juppajdé juppajdá

Nem kell ahhoz túl sok ész

 juppajdé juppajdá

Ha nem tudnak az urak,

Menjenek el vasutasnak.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Digir, trigir, tetragir

juppajdé juppajdá

Semmi kritikát nem bír

juppajdé juppajdá

Csiszi-csoszi lábtörlés

Polyák tanszékre belépés

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Nincsen olyan kőzetünk

juppajdé juppajdá

Mit Polyáknál nem lelünk

juppajdé juppajdá

Van itt mindenféle kő

Egy hiányzik csak: a mennykő

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja.

 

Ásványtani gyakorlat

juppajdé juppajdá

Öreg Csordás oktatgat

Soha semmit nem csinál

Valamiben sáántikál

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Vett a Straszi két kutyát

juppajdé juppajdá

Egy feketét egy tarkát

juppajdé juppajdá

Baszd meg Straszi a kutyát,

Mért nem vettél két egyformát

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

 

Dicső filozófia

juppajdé juppajdá

Mike pajtás tanítja

juppajdé juppajdá

Rohadt kapitalizmus,

Verje meg a Jézus Krisztus

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Mike pajtás megszédül

juppajdé juppajdá

Ha nejével közösül

juppajdé juppajdá

Kapaszkodj meg barátom,

Hogy fenn maradhass az ágyon

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Transzvaporizáció

juppajdé juppajdá

Laterálszekréció

juppajdé juppajdá

Benkő (Mátyás) féle teleptan

A tököm vele tele van

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Földesi tanársegéd

juppajdé juppajdá

Nincsen abban semmi ész

juppajdé juppajdá

Ha a ZH-n felügyel

Az már néki teljes siker

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Áaványelőkészítés

juppajdé juppajdá

Tarján Gusztáv ott az ész

juppajdé juppajdá

Hasára üt, s megmondja

Nulla öt a szemnagysága.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Nébli Vendel tanár úr

juppajdé juppajdá

Azt mondják, hogy fizikus

juppajdé juppajdá

Katona volt, s nem tudni,

A barlangászt mért rühelli.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Antigravitáció

juppajdé juppajdá

Felfelé esik a hó

juppajdé juppajdá

Steiner Feri keresi

Merre van a Föld közepi

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

 

Fourier-analízis

juppajdé juppajdá

Van ebből jegyzetünk is

juppajdé juppajdá

Hogyha van egy probléma,

Megoldja a Dirac-delta

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

A menzai kakaó

juppajdé juppajdá

Még a kutyának se jó

juppajdé juppajdá

De a diák megissza,

S ettől magát össze-vissza

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

A miskolci villamos

juppajdé juppajdá

Padlóra köpni tilos

juppajdé juppajdá

De én ezen röhögök,

Mert a plafonra köpködök

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Litoszféra lemezek

juppajdé juppajdá

Románoknál rengenek

juppajdé juppajdá

Az Isten nem bottal ver,

Hanem egy nagy földrengéssel.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Készen van már a lista

juppajdé juppajdá

Ki az alkoholista

juppajdé juppajdá

Tevék közt a dromedár

KISZ titkárunk Nagy Aladár

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

A Dékáni Hivatal

juppajdé juppajdá

Kibaszott nagy kupleráj

juppajdé juppajdá

Bokor Balázs vezeti,

A picsáját szét kell rúgni

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

Végén csattan az ostor

juppajdé juppajdá

A kupleráj nem kolostor

juppajdé juppajdá

A kurva nem apáca,

A lófasz nem sétapálca.

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a juppajdá

Juppajdé a ja

 

 

 

4. Egyéb nóták

 

 

4A Geoloógu s nóták

 

 

Goldschmiedt előtt

(dal: Les Paul: A vízparton)

 

Goldschmiedt előtt ezer évvel

Miről mesél már a múlt,

Hogy a Szaharán keresztül

Egy kvarctelér vonult.

Ref.:

Egy kvarctelér, benne sok az arany,

Csak ment és mendegélt,

Bús volt és boldogtalan,

Bús volt és boldogtalan.

 

Nem is sejti senki sem,

Hogy a célja mi lehet,

Hogy ez a szegény telér

Transvaal felé sietett.

Ref.:

 

Egyszer aztán, szörnyű vész,

Jöttek ám az arabok,

És a védtelen telérből

Letörtek egy darabot.

Ref.:

 

Egyszer aztán a telér

Elérte Pretóniát,

És elment, hogy megkeresse

A vén Green Dike nagy fiát.

Ref.:

 

Pardon, szólt egy gránit-applit,

Nincs még ötszáz éve sem,

Hogy a kegyed vőlegényét

Kitermelték teljesen.

 

 

Aluminium edény

 

Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,

Mert a falam jól átengedi a meleget,

És ha éppen tudni akarod a nevemet, a

Nevem alaminiumedény.

Al2 O3 x H2O

Ennyit tud egy jól nevelt bauxitkutató! (hogy ...)

 

 

El Paricutin

(dal: Henri Belafonte: Banán dal)

 

Midőn Diogenes Pulidó a kukoricaföldön vala,

Füstölögni kezdett a föld.

„Mi az isten csudája ez, Domine?”

Mire az Úr így felele:

 

- Ez az El Paricutin!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- De-e csinos, óh-óh-óh!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Selymes lávatakaró.

Ma született sztrato-vulkán embrió.

 

- Nézzétek, gyerekek, de pici a szája,

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Popocatepetl néni lesz majd a dadája,

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Ez itt egy csodagyerek!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- A hasa, jaj, de meleg!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

 

- Szikrázó, sötét szeme!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Magma anyó érdeme!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Nincs lába, se keze, a feje nem látszik!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

- Játszadoznak véle a geológus bácsik!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

 

- Ez az El Paricutin!

Ma született sztrato-vulkán embrió.

 

 

Lakkolitka

(dal: Volt egyszer egy hadnagyocska)

 

Északkelet messzi táján

Hol a tokaji terem,

Ott született meg ez a szép

Földrengető szerelem.

 

Élt egyszer egy lakkolitka,

Bájos riolit leány,

Nem ismerte a szerelmet,

Boldog volt ő igazán.

 

Ám egyszer a szarmatában

Megjelent egy szép legény,

Nótás hangú, vidám kedvű

Andezit láva lepény.

 

Nem adott ő szerenádot,

Esténként nem hegedült,

Hanem a kis lakkolitra

Rögtön reátelepült.

 

És azóta állandóan

Nyitva áll a hasadék,

Be is hatolt rendszeresen

A híg láva folyadék.

 

Ámde a sok magömléstől

Magmakamra kiürült,

S két erupció közt hosszas

Pihenésre kényszerült.

 

Lakkolitunk formás teste

Lassanként átalakult,

Domborodó belsejében

Vulkán embrió lapult.

 

És akkor úgy határozott

A családi nagy tanács,

Nem kell bébi, inkább legyen

Meta-magma elhajtás.

 

De az idő gyorsan elszállt,

Megvénült a lakkolit,

Ráncos bőre alatt csupán

Riolit volt, s bentonit.

 

Andezit lepény barátunk

Róla lassan lekopott,

Meg-megtisztelt görgetegként

Egy-két pannon homokot.

 

Lakkolitkánk szomorú lett,

Más hátra már nem maradt,

Elváltak hát oszloposan

Néhány ezer év alatt.

 

Bús özvegyünk a negyedkort

Hévizekkel sírta át,

Könnyes szerelmüket őrzik

A végardói mocsolyák.

 

4.B Iredenta nóták

 

21 – 22 – 23

 

21 – 22 – 23, magyar baka legfaszább a világon.

Ha kimegy, ha kimegy a Hargitára,

Fut az oláh, alig bírja már a lába.

Ref.:

De ha egyszer marsot fújnak minálunk,

(hát mi) Bukarestben olyan murit csinálunk, (hogy)

Mindenféle Eszku-peszkut, Manuleszkut Ceauseskut

Bocskorostul, bőringestül kivágunk.

 

21 – 22 – 23, beszartak az oláhok Temesváron.

Érzik már, a levegő, hogy nem tiszta,

Nem is igen ízlik nekik a puliszka.

Ref.:

 

Ott, ahol zúg az a négy folyó

 

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,

Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.

Dombok ormain érik már a bor,

Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.

Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó,

Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Ref.:

Ott, ahol zúg az a négy folyó,

Ott, ahol szenvedni jó,

Ott, ahol kiömlött annyi drága vér

Egy ezredévről mond mesét a szél.

Búg a kürt ősi vár fokán

Honvéd áll a Hargitán,

Erdély szent bércére zúgva száll,

Visszaszáll, a magyar turulmadár.

 

Magyar földről székely földre szállnak fellegek,

Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek.

Még az égen is Hadak Útja jár,

A legendák hős vezére paripára száll.

Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó,

Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.

Ref.:

 

 

Krasznakorka

 

Krasznahorka büszke vára,

Rászállott az éj homálya,

Magas tornyán az őszi szél

Régmúlt dicsőségről mesél.

Olyan kihalt, olyan árva

Rákóczinak büszke vára.

 

Harcosai rég pihennek,

A bujdosó fejedelemnek.

A toronyból késő este

Tárogató nem sír messze.

Rákóczinak dicső kora

Nem jön vissza többé soha.

 

 

4.C Egyéb nóták

 

Felmászott a nyúl a fára

 

Felmászott a nyúl a fára,

jaj, de szépen kukorékol

piros csizma van a lábán,

nem süt a nap a szemébe.

 

Nem süt a nap a szemébe,

piros csizma van a lábán,

jaj, de szépen kukorékol,

felmászott a nyúl a fára.

 

Kinyitottam az ablakom,

berepült egy ökörcsorda,

kalitkába zártam őket,

jaj, de szépen fütyörésznek.

 

Jaj de szépen fütyörésznek.

kalitkába zártam őket

berepült egy ökörcsorda,

kinyitottam az ablakom.

 

 

A Szentkúti búcsú

 

Jó’ bebaszott nekünk

A Szentkúti búcsú,

Ellopták a csacsit

Nyeregszerszámostú’

 

Oszt nem maradt más nekünk,

Csak az apánk fasza.

Azt szerszámozzuk föl,

Azon megyünk haza.

 

Álljon meg a ment,

Egy asszony elmaradt.

Szarni köllött neki

Ott a bokrok alatt.

 

Szűz Mária segíts,

Szentkútiak vagyunk

Ilyen hideg vízbe’

Nem áll föl a faszunk.

 

Hosszi, vékony

 

Hosszi, vékony a pipaszár,

Végigcsorog rajta ja nyál

Csorog a nyál, szürcsög a lé

Hogy a rosseb essen belé!

 

Szerettelek sok ideig,

Szeredától, csütörtökig.

Ugye, babám, de nagy idő?

Száradjon beléd a tüdő!

 

Jaj de éles ez a kanyar

A desznószar jaj de fanyar.

Gyere rózsám az ölembe,

Essem véled szerelembe!

 

Két lába van a gólyának,

Mégse viszik katonának.

Az istenit az anyjának,

Mér’ nem születtem gólyának?

 

Fölmászott a kukac

(dal: Csillagok, csillagok)

 

Fölmászott az kukac az telefonpóznára.

Ott dalolja dalát, hogy: tiraj-riraj-rá-rám.

Jött az vellanyszerelő, oszt lelökte az kukact.

Puff!

 

Szomorúan öntöm ki a moslékot

 

Szomorúan, szomorúan öntöm ki a moslékot.

Bucsi Vera, Bucsi Vera mé’ nem adol egy csókot?

Úgy peslogsz, mint Keglovicsék tehene,

Bucsi Vera, Bucsi Vera, ott egyen meg a fene!

 

 

Átalmennék a Tiszán

 

Átalmennék a Tiszán,

Kilenc hordókarikán.

Sej, ladoma dik-dik-dik,

 

Átalmennék, nincs ladik,

Pedig a rózsám ott lakik.

Sej, ladoma dik-dik-dik,

 

Ref.: ájdele-bájdele

Alamuszi dájdele dikkendálé

Bódog a dikken, bódog a dádé

Sej, ladoma dik-dik-dik,

 

Nem félek én semmitül,

Csak a fényes tikertül.

Sej, ladoma dik-dik-dik,

 

Mert, ha belepislantok,

Egy csúf ördögöt látok.

Sej, ladoma dik-dik-dik,

Ref.:

 

Akkor örül a rajkó,

Mikor deglik a desnyó

Sej, ladoma dik-dik-dik,

 

Keze-lába csupa zsír,

Három hétig nem is sír.

Sej, ladoma dik-dik-dik,

Ref.:

 

Nyóc forint hat garajcár

 

Nyóc forint hat garajcár

Vót az lajbi zsebbe.

Mikor azt a jó nagy kemény

tölgyfát

E’ vittük Egerbe.

 

Oszt gondótam, benézök

Az Törökverőbe,

Inni egy jó kupa bort ily

Cudar rossz időbe’.

 

Ott vót a sógor is,

A Vascsutora Bernát,

Nosza, hozott ő is a vásárra egy

Jó nagy szekér szénát.

 

Szörnyen jó széna vót,

De a szent se kérte,

Lármázott is igen szegény

Vascsutora Bernát

Sógorunk is érte.

 

Oszt mondok neki: „Sógor,

Ne bolondozz neki,

Talán bizony nincs ki kendnek

Mind a négy kereki.”

 

Erre egy szót se nem szót,

Csak a kezemre ütött.

Nosza igen meg is fájdult

tüle itt a

Kezemen a bütyök.

 

Azt hittem, hogy teréfál,

Pedig eszibe se vót.

Nosza fogtam én is hamar egy

Jó nagy cseresznyebunkót.

 

Nyócan rugdostuk,

Mégse gyütt észre.

Így kellett szegény

Vascsutora Bernát sógorunkat

Bévinni Leleszre

 

Oszt szörnyen jó széna vót,

Az anyja istenit.

Így vertük be szegény

Vascsutora Bernát

Sógorunknak fejit.

 

Libát pucult

 

Úgy vártlak, mint egy herceget,

Sötét hajadban rózsaszín szalag.

A lámpa vidáman sercegett,

S az anyád libát pucult.

Ref.: Pucult libát, libát pucult.

S az anyád libát pucult.

 

Már kint voltak a máj és a belek,

Mikor először megcsókoltalak.

A lámpa vidáman sercegett,

S az anyád libát pucult.

Ref.:

 

Kekulé

(dal: Éjjel az omnibusz…)

 

Éjjel az omnibusz tetején,

Utazott Kekulé, és álmodott.

Ott is a benzolnak képletén,

A hat szén helyzetén gondolkodott.

Álmában hat kis majom egymás farkát kergette,

S felkiáltott Kekulé meglepetve:

Lám itt a benzolnak képletet,

A hat szén helyzete, mit keresek.

 

Megszökött a feleségem,

 

Megszökött a feleségem,

Nem is nagyon bánom.

A komámmal szökött meg, s a

Komámat sajnálom.

Egy bokorból néztem őket,

Amikor elindultak a nagy útra,

Szegény komám lényegesen

Bé lehetett rúgva.

 

Udvaromon

 

Udvaromon három kocsi terágya,

Erányosan van az oda lehányva,

Erányítom a terágya erányát, oszt

Csókolom a szomszédasszony leányát.

 

Mikor a Nap feltolja a pofáját,

Kihajtom a gazduramnak gulyáját,

Kihajtom a gazduramnak gulyáját,

Oszt tisztelettel gondolok a babámra.

 

Rámás csizmám a pökéstől de fényes,

Én vagyok a kisbürgözdi nagybéres.

Ha megrakom ganéjjal a szekerem,

Közepibe a babámat ültetem.

 

Tizenhárom ezüst pityke

 

Tizenhárom ezüstpityke fityeg a mentémen,

a legelső hajdú vagyok Hajdú vármegyében.

Suvikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,

nincsen nálam különb legény Hajdú-Nagybiharba'!

 

Tizenkettő ezüstpityke fityeg a mentémen,

a második hajdú vagyok Hajdú vármegyében.

Suvikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,

van nálam egy különb legény, de az le van szarva!

 

Egyetlenegy ezüstpityke fityeg a mentémen,

az utolsó hajdú vagyok Hajdú vármegyében.

Suvikszos bajszom úgy áll, mintha oda lenne szarva,

minden legény különb nálam, de mind le van szarva!

 

Itt van, itt van a kikelet

(dal: Kakukk, kakukk, szól az erd_ – német népdal)

 

Itt van, itt van a kikelet!

A fecskék fecsnek, pacsirták pacsnak,

És a szarkák úgyszintén ...

 

Régi falióra

 

Szombat este, mikor hazamentem,

Feleségem nagy bánatban leltem,

Volt nálunk egy régi falióra,

Ráesett az öreg anyósomra,

Aki aztán be is krepált nyomban.

 

Asszony, asszony, nem hallgatsz a szóra,

Mindig mondtam, késik ez az óra,

Mindig mondtam, csináltassuk jóra,

Sokat késik ez a vacak óra,

Későn esett rá az anyósomra.

 

Ófrancia bordal

 

Pajtás míg áll az élet, csak a változásnak élj!

Ha lángot nem cserélnek, tovaszáll a szenvedély.

Ha e pompás nedvet iszom, sej a sorsban bízva bízom

És borba fúl a baj.

 

Sej nem lát engem senki komor arccal, morcosan.

Jó kedvre gyúl a lelkem, valahol csak kancsó van.

Ha e pompás nedvet iszom, sej a sorsban bízva bízom

És borba fúl a baj.

 

 

 

5. Himhuszok

 

Barlangász himnusz

(Sebestyén István)

 

Fenn már kigyúlt az éjszaka,

Messzi fények ragyognak szerteszét,

De a patak nem hozza el nekünk

A csillagok neszét.

 

Ott fenn barátok alszanak,

S talán ránk gondolnak még,

De itt a mélyben sötétek a falak,

Csak a karbidlámpa ég.

 

Ref.:

Sej, haj, nem bánom én,

Ha a síromon nem lesz kereszt,

Aki nem látta még a csend világát,

Úgysem érti ezt.

 

Foltos ruhájú víg legény

Próbaútján nem kíséri gond,

Hegykirálynő csodabirodalmát

Két kezével ássa a bolond.

 

Cseppkőpalástban élete,

Ő lesz majd e világrész ura,

Ó, de addig sok ezerszer gyúl ki még

Fenn a felszínen az éjszaka.

 

Ref.:

Sej, haj, nem bánom én,

Ha a síromon nem lesz kereszt,

Aki nem látta még a csend világát,

Úgysem érti ezt.

 

Bányász himnusz

 

Szerencse fel, szerencse le;

Ilyen a bányász élete.

Váratlan vész rohanja meg,

Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,

Bányász kislányt óhajtok én.

Bányász kislányt óhajt szívem,

Ki szívében bányász legyen.

És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,

Isten kezében életünk. Ő megsegít, reméljük!

Te kisleány ne bánkódjál,

Bányászként halni szép halál!

Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,

Szerencse fel, szerencse fel!

 

Kohász himnusz

 

E roppant széles világon amerre csak eljut a hír:

Rityeg-rotyog a kohó, izzanak az ércek,

A kohászok nótájától zengenek a bércek.

Zúzzad az ércet, nemesítsd a fémet

Kell ez a honnak te derék kohász!

Fel a kohóra!

Ércet bele!

Fel a pöröllyel!

Sújts le vele!

Zúzzad az ércet, nemesítsd a fémet

Kell ez a honnak te derék kohász!

 

 

Erdész himnusz

 

Erdész vagyok, csöndes tanyám erdő mélyében áll,

Hová csak farkas és madár, szelíd kis őz talál.

Feledve rég a külvilág, csendes az életem.

||: És mégis megsebzé szívem az égő szerelem. :||

 

A bíbor színű alkonyat terólad mond mesét.

Neved dicséri a madár, ha zengi énekét.

Ábrándos álmokat mesél az esti csönd s magány...

||: Epedve súgom nevedet minden bús éjszakán. :||

 

Bükkfák smaragdja sápadoz halk őszi lombokon.

Ha ballag már a vén idő az ősi dombokon.

Eltávozóban int felém szerelmem s életem.

||: Örökre nyugodalmat ád az erdő énnekem. :||

 

Székely himnusz

 

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillag ösvényén.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 









 


 

 
Kezdő oldalra

Elözö oldalra